2015. június 17., szerda

Séta a halastavakon II.rész

A Csaba-tó partján haladva több tőkés réce család mellett mentem el. Látszott rajtuk, hogy már megszokták a horgászok jelenlétét.
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)


Kiszemelt "zsákmányom" a vízityúk volt. Tavaly nyáron bohócot csináltak belőlem a halastavaknál. Tíz méterenként láttam 1-2 madarat a nád szélében, de amint jó helyzetbe kerültem ahhoz, hogy fényképezzek elrepültek vagy elbújtak a nádasban. Természetesen a vízityúk mellett minden más madárfaj fent van a fotózandó madarak listáján, mint például ezeket a tövisszúró gébicsek.
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)


Láttam két barna rétihéját és egy vörös vércsét a tavak végében lévő kukorica földek felett. Nem voltak fotogének inkább magasról vizsgálták a kukorica közt megbúvó rágcsálókat. Egy-két barkós cinege éppen csak megmutatta magát, hogy tudjam, itt vannak a közelben mégsem tudom lefotózni őket. Visszafelé úton megláttam egy szürke madarat az egyik vízparti fa ágai között amely a nevét ismételgette
- Kakukk! Kakukk! Kakukk!
Talán most van esélyem közeli képet készítenem erről a fajról. Ezt a fajt nem szoktam hajkurászni, mert az egyik legóvatosabb madár amit ismerek. A hangját mindig lehet hallani de 20-30 méternél közelebb nem engedi magához az embert.
Kattant a gép. Jól elrejtőzött a képen, ám a hang hallatán azonnal elszállt a kakukk így a következő képen már csak az kakukk nélküli ág látszott.
Kakukk (Cuculus canorus)

Visszafelé úton észrevettem a függőcinegék fészkeit a fák ágai között. Nevével ellentétben a függőcinege nem áll közeli rokonságban a valódi cinegékkel. Rendszertanilag a függőcinege-félék (Remizidae) családjába tartoznak. Elhagyott fészkeiket régen a szegény emberek gyerekei kapcaként hordták, hogy ne fázzon a lábuk a csizmában.
Függőcinege (Remiz pendulinus) fészke

Megtudtam az néhány horgásztól, hogy a napokban láttak a tavakon szárcsákat és kormoránokat is. Ezzel újabb madarak kerültek előrébb a listámon. 
Bár nem kormorán, de ez a kakukk fióka nagy örömöt okozott számomra, hogy hagyta magát megörökíteni.

A fák lomjai közt nem csak kakukkok, hanem nádirigók is megbújnak. Ha úgy érzik, hogy biztonságban vannak akkor nem tartanak az embertől. Tőlem két méterre hallatta a hangját ez a jómadár ami kifejezetten hangos egy ekkora madárhoz mérten.
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)


A túloldalt észrevettem, hogy egy törpegém szállt a nádas szélébe. Gyorsan odaosontam és vártam a felbukkanását. Láttam a madarat, de a sűrű nád miatt nem sok minden látszott belőle. Néhány perc ülés után megmozdultam, erre a nádból két törpegém is felrepült. Az egyik elrepült a másik csak a nádra szállt, így volt esélyem közeli képet készíteni róla.
Ilyen közel még egyszer se voltam törpegémhez, mindig tőlem messze láttam a nádszigetek között átrepülve őket. A legkisebb termetű hazai gémféle akkora, mint egy galamb, ez az egyik ok arra, hogy nehéz lefotózni, a másik, hogy méretéből adódóan könnyen elbújik a nádasban..
Törpegém (Ixobrychus minutus)



Folytatás hamarosan következik


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése