2016. november 20., vasárnap

Egy túra Ukrajnában

A Youth Unify YMCA csoport a 2016-os tábora Ukrajna nyugati részében, Verkhovynaban volt, amely egy kis falu a Kárpátok vonulatai között. Ez egy vezetőképző tábor volt a YMCA csoportok számára. A délelőtti program főleg eszmecsere volt, délutánonként pedig vagy elmentünk egy kicsit sportolni a közeli mezőre vagy egyéb program volt. Az egyik délutáni szabadidő során tetem egy kis sétát a szállás közelében. Az út túloldalán egy kis patak csordogál. A szállás előtti szakaszon a mélysége csak pár cm, de néhány száz méterrel lejjebb már több méter szélesre és néhol méteres mélységű folyóvá duzzad.

A kisebb testű halaknak nem jelent gondot a sekély víz, sőt még menedéket is nyújt a nagyobb fajtársak elől, akik meginvitálnák a kisebbeket egy közös vacsorára, ahol a vendégből lesz a fogás. Mivel a víz hideg és gyorsfolyású, ezért mindig van elegendő oldott oxigén vízi élőlények számára a kisebb vízfolyásokban is.
Sebes pisztrán (Salmo trutta)

A hegyi úton séta közben egy pár tő baracklevelű harangvirágba botlottam. Ez a növény Európa szerte elterjedt és májustól októberig találkozhatunk virágjaival.
Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia)

Az út egy hegyi legelőre vezetett, amelynek a másik oldalán tanyák sorakoztak. Én csak a legelő széléig mentem, mert nem volt időm egy nagyobb sétához. 
Itt a Bükki Nemzeti Park címernövényét találtam meg, a szártalan bábakalácsot. A néphiedelem szerint, ha a ló nyakába kötötték a növényt, az elmulasztotta a ló fáradtságát.
Szártalan bábakalács (Carlina acaulis)

Visszafele menet megálltam egy hangyabolynál, hogy kipróbáljam, tudok-e csinálni róluk pár makró képet.
Erdei vöröshangya (Formica rufa)



A boly közelében egy enyves zsálya virított a fák árnyékában
Enyves zsálya (Salvia glutinosa)

Egy tipikus vidéki hangulatú kép.

...
A túra első szakasza

Fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)

Közönséges szerecsenlepke (Erebia aethiops)

Az erdei derécét "romvirágocskának" is nevezték, mert ez volt az első növény, amelyik kinőtt a városok romjai alól a II. világháborúban. A népi gyógyászatban gyomor- , bél- és húgyuti betegségek kezelésére használják a leveléből készült teát.
Erdei deréce (Epilobium angustifolium)



 Egy pár perces pihenő közben volt időm egy panorámaképre.

Mint egy óriási sün a hegy a fenyőkkel a hátán.






A sok ismerős virág után feltűnt egy újabb, a gilisztaűző varádics. Főként a szárított virágjából készített teával pusztították el a háziállatok és emberek szervezetében élő élősködőket, de mérgező hatása miatt ma már nem ajánlják ezt.
Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)


Egyesek nem szeretnek átlagosak maradni, ezért inkább a többiek fölé emelkednek.


A fenyőfák árnyékában néhol gombák vírítottak.
Narancsszínű enyveskorallgomba (Calocera viscosa)


Az erdő csendjét a cinegék törték meg akik egyik pillanatban még egy száraz ágon ültek, majd a következőben már egy bokorból szóltak.
Barátcinege (Poecile palustris)

Magasabban jártunk a legtöbb környező csúcsnál.


Itt nincsenek kikötözve az állatok, szabadon sétálhatnak kerítéstől kerítésig, ami itt jó nagy távolság, de medvék miatt érdemes odafigyelni a jószágokra.

Kiértünk az erdőből egy hatalmas mezőre, ahol sokkal jobban lehetett érezni a hűvös szelet.



A szártalan bábakalács fehér virágszirmai virítottak a nagy zöld mezőben.



Néhol lehetett látni kapcsos korpafüvet. Eme növény rokonai, karbon korban több tízméter magasságúra nőttek meg és a ma kibányászott fekete kőszén nagyrészének szolgáltak anyagául.
Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

Randomló.



Feltűnt nekem, hogy itt alig láttam kerámiacserepes tetőket, szinte mindenhol palatető fedte a házakat, de hogy miért, azt elfelejtettem megkérdezni.


Készen áll a következő generáció egy nagy utazásra.
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)



Itt a hegyek alapkőzete mészkő, emiatt a lehulló csapadék hamar el tud szivárogni, így nincsen sok felszíni víz.



Terebélyes harangvirág (Campanula patula)

Nyugat felé Magyarország a látóhatáron túl...

...kelet felé Ukrajna.

A hegygerincen való sétálás közben egy atalanta lepkét láttunk, amely a széllel küzdve haladt a célja felé, egy kis pihenő után.
Atalanta lepke (Vanessa atalanta)

A hegytetőn megpihentünk a buszméretű sziklákon.


Sokan valamilyen módon emléket akartak alkot számukra vagy valakinek. Ennek egyik módja, hogy felfestenek valamit a sziklára. Szinte az összes ilyen írás ukránul volt a sziklákon, de néhány üzenethez nem kellett nyelvtudás, tudjátok mikre gondolok.

A pihenő és a fotózkodás után elindultunk visszafelé a fesztiválhoz. A dolmányos varjakat nem zavarta a jelenlétünk.
Dolmányos varjú (Corvus cornix)




A délutáni napsütésben egy kis fürge gyík napozott a köveken.
Fürge gyík (Lacerta agilis)




Lehet, hogy a ló már számított ránk és ezért húzódott messzebb az úttól.

Minden alkalommal, amikor a hegyek között túrázok számítok rá, hogy fogok hollót látni. Itt is számítottam rá, de a túra nagy részén csak a hangját hallottam.
Holló (Corvus corax)

Összességében élveztem ezt a kb. 15 km hosszú túrát. Bár a túravezető elmondása szerint rövidebb lett volna a túra, de ez nem zavart. Ezen hét során, amit Ukrajnában töltöttem megtapasztalhattam Ukrajna azon oldalát, amit ritkán látunk a hírekben. A természet, a kultúra és a hagyományok olyan értékek amelyeket meg kell tapasztalni szerintem, ahelyett, hogy csak a képernyőt bámulva mondanánk véleményt róla.

Köszönöm a Youth Unify csoportnak, hogy résztvehettem a vezetőképző táboron és az MKIE-nek a támogatást.