Ritkán van olyan, hogy kifejezetten egy-két faj miatt induljak el fotóstúrára a környéken. Ez most egy ilyen alkalom volt.
A célul kitűzött fajok: nagy őrgébics és a parlagi sas.
A körülmények nem könnyítették meg a helyzetemet. Annak ellenére, hogy kora délután indultam el biciklivel és nem volt hó, majd megfagytam a kabát alá is behatoló -10 fokos hidegben, amelyet csak tetézett a gyenge szél.
Útközben láttam sok egerészölyvet, mezei verebet, néhány fenyőpintyet is, de a borús időjárás rontotta a fényviszonyokat. Az Aradi út mentén egyszer csak felszállt egy parlagi sas tőlem nem messze. Sajnos takarásban volt és mire kijutottam a nyílt terepre, addigra már több száz méterre szállt. Az őrgébicset semerre se láttam.
Így reményt vesztve, átfagyva, fáradtan elindultam haza. A hideg már annyira átjárt, hogy néha le kellett szállnom a bicikliről, hogy átmozgassam az ujjaimat.
Első értékelhető fotóm ezekről a fenyőrigókról készült.
Fenyőrigó˙(Turdus pilaris)
Már abban a hitben voltam, hogy már semmit se fogok fotózni. Már láttam a falu szélét, az út két oldalán egyre sűrűben voltak a tanyák. Fáradtan tekintettem magam elé, figyelve az útra, amikor szemem sarkából hirtelen egy fehér villanást véltem látni. Megálltam, hogy megnézzem magamnak, hogy mi az.
Lehet, hogy csak egy nejlonszatyor, de ez nem az volt. Egy madár, nem is akármilyen. Egy kékes rétihéja tojó vitorlázott lassan a föld felett, rágcsálókat keresve.
A késő délutáni fények nem sokat segítettek, de számomra sikert jelent ez a két közeli kép róla.
Amikor eltűnt az egyik tanya mögött én is elindultam haza, az otthon melegébe az élmény által felfűtve.
További megfigyelt fajok: balkáni gerle, fenyőpinty, egerészölyv, mezei veréb, parlagi sas
