2015. január 12., hétfő

Ritka, mint bütykös hattyú az Élővíz-csatornán 2.rész

Szombaton elhatároztam, hogy hétfőn ismét megkeresem a hattyút, úgyis 5 órám lesz és így lesz időm megfelelő fényviszonyok között fotózni. 
Tanítás után a vízpartra mentem és tanulva a hibámból a Liget felé indultam. Amikor odaértem nagyon is feltűnt számomra, hogy a hattyú nincs ott ahol utoljára láttam. Semmi gond, nincs pánik, ennek a madárnak van lába és szárnya is szóval valószínű, hogy feljebb úszott a csatornán. Utam során tőkés récék zajongása terelte el a figyelmemet a célomról.

Tőkés réce (Anas platyrhynhcos)




Ám a pancsoló kacsák nem veszik fel a versenyt egy hattyúval. Miközben a récéket fotóztam egy férfi viccből azt mondta, hogy a fazékban jobban néznek ki. Elmosolyodtam udvariasságból (mert szerintem ez nem volt vicces) és megkérdeztem, hogy látta-e ma a hattyút. Azt válaszolta, hogy mióta Békéscsabán lakik másfél éve még nem látott hattyút. A kérdésemet meghallotta egy másik férfi aki azt mondta, hogy még tovább kell mennem a csatorna mentén. Megköszöntem neki és tovább álltam. 
Ott pihent a nádas szélében, szinte aludt. A jelenlétem felkeltette a kíváncsiságát és közelebb jött hozzám, valószínüleg ennivalót várt tőlem. Fényképezés közben egy másik fotós és egy gyerekcsoport is megnézte a madarat.
Bütykös hattyú (Cygnus olor) 

Még közelebb...

...egészen a partig, ahová sajnos nem jött ki.


A récék is közelebb jöttek.


Más fényviszonyok között is akartam pár képet készíteni, ezért visszamentem a hídhoz melynek környéke tele volt kacsával.


Nyakát a feltűnően sok nyakcsigolyáinak köszönhetően tudja "S" alakba görbíteni. Míg az emlősöknek csak 7 nyakcsigolyájuk van addig a bütykös hattyúnak 22-23.

Igazolványkép.

 A hattyú visszaúszott oda ahol megtaláltam én pedig elindultam a buszpályaudvarra. Útközben még lőttem egy képet a kacsákról.

Nem sokkal ezután találkoztam az egyik osztálytársammal aki a környéken lakik és azt mondta, hogy már két hete itt van a hattyú az Élővíz-csatornán. Én azt hittem, hogy csak pár napja, ezek szerint már megszokta a városi nyüzsgést.

2015. január 10., szombat

Ritka, mint bütykös hattyú az Élővíz-csatornán

Péntek este olvasom a facebook hírfolyamot. Sok unalmas cikk között találtam egy olyat amire felkaptam a fejem. Bütykös hattyú a békéscsabai Élővíz-csatornán. Nem tellett sok időbe, hogy elhatározzam, holnap gitár óra előtt még megkeresem a hattyút.
A szombaton délután két óráig esett az eső. Attól kezdtem tartani, hogy nem fogom megtalálni ezt a jómadarat. Miután a felhők továbbhaladtak keletre addigra én is beértem Békéscsabára. Útban a csatornához találkoztam az egyik barátommal aki velem jött megkeresni a hattyút. A vízparton gondolkodtam, hogy merre menjek, sikerült a rossz irányt választanom. Egy órán keresztül mentünk a rossz irányba miközben az ha balra fordultam volna akkor két perc alatt megtaláltam volna. Már lement a Nap eddigre emiatt egy kicsit elnyúlt az exponálási idő, de szerintem ennek is megvan a szépsége.

Bütykös hattyú (Cygnus olor)

Nem volt egyedül. Egy csapat tőkés réce társaságában pihent.
 Tőkés réce (Anas platyrhynchos)





Remélem még összefutok vele.

2015. január 4., vasárnap

A kevesebb néha több

 Délelőtt havas tájra és napsütésre ébredtem. Gondoltam, hogy végre ismét lesz alkalmam hóban fotózni vörösbegyet és ökörszemet.
10.30-kor indultam a közeli erdőhöz amit a házunkból lehet látni a Tsz telep túloldalán. Nem is igazán erdő, hanem egy telepített akácos, de az állatok számára egy védelmező vár egész évben a sok egyhangú szántóföld közepén.
Érkeztemmel felriasztottam pár fácánt a kórók alól. Sebaj, ha itt van kettő akkor több is lesz. A magasban egerészölyvek keringtek, az ágak között széncinkék ugráltak. Kicsit kihaltnak tűt nekem az erdő. Tavaly februárban ugyan itt láttam ökörszemet, tengeliceket, zöldikéket és nádisármányt is bár lehet, hogy csak azért volt ilyen sok madár, mert már közel volt a tél vége.
A cserkelés nem jött be, akkor váltsunk lesfotózásra. A leshelyem nem volt álcáztam, annyi volt az egész, hogy egy ágat támasztottam az egyik fa törzsének és ráültem. A cinegék hamarosan kezdtek közelebb jönni és a fácánokat is hallottam a bokrok alól, de nem láttam őket.
Széncinege (Parus major)

Belemerültem a cinkék figyelésébe amikor tőlem bal oldalról valami közeledését véltem hallani. Oda néztem és a fák mögül előbukkant egy őz. Pontosabban egy őzbak ami már elkezdte növeszteni az agancsát amit majd a július végi - augusztus eleji őzüzekedéskor fog hasznáni. Felém fújt a szél így tudtam, hogy nem szagolhat ki, de tartottam attól, hogy meglát vagy pedig a fényképező kattanásától  fog megriadni.
Kijött egy nyíltabb területre teljes mértékben láttam. Pár képet csináltam róla, majd ránéztem. Csak észre vett, de nem zavarom. Még pár képet készítettem róla, majd amilyen titokzatosan jött olyan titokzatosan eltűnt a fák között. 
Csodálatos élmény volt számomra, mintha egy Nat Geo Wild forgatáson lettem volna az oroszországi vadonban. Havas erdő, hideg és egy őzbak ami félelem nélkül eszi mellettem a fakérget.
Őz (Capreolus capreolus) 









Az őzzel való találkozás után fácánokat kezdtem el keresni, de egy kék cinege marasztalt engem egy kép elejéig.
Kék cinege (Cyanistes caeuleus)


Körbe jártam az erdő környékét, de nem igazán látni bármi jószágot. Ez érthető, mert egyre erősebb lett a szél. Ilyen időben jobb elbújni. 
Sétám során egy fura hangra kapom fel a fejemet. Ránéztem a hang forrására. Először azt hittem, hogy egerészölyv, mert ez a madár gyakori a környéken, de nem az, mert világosabb színű és nagyobb is annál.
-
-
Ez bizony parlagi sas. Egy idén kelt, fiatal példány. Tavaly óta most láttam harmadjára a környéken parlagi sast, de ilyen közel még egyszer se.
Ezt a két képet tudtam készíteni róla, mert hamar fedezékbe húzódott a másik erdőben. Valószínüleg egy kóborló példány, mert amíg nem érik el szaporodó képes kort addig vándorolnak majd ha párt találtak letelepednek valahol.
Parlagi sas (Aquila heliaca)


A túloldali erdőben felzavart pár dolmányos varjút amikor leszállt.
Bár sok kismadárra számítottam, de így is nagyon jól sikerült ez a túra. Az őzbak és a parlagi sas volt a nap fénypontja, remélem idén lesz még alkalmam lencsevégre kapni őket.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, dolmányos varjú, egerészölyv, fácán,fekete rigó, nagy fakopáncs