Cankós reggel

Elérkezett június vége. Általában ilyenkor már kevés faj látható, mert a vonulási idő már/még messze van, a költő madarak pedig rejtőzködve nevelik a fiókáikat. Valamint ilyenkor kezdődik el a nyári forróság és szárazság időszaka is. Folyamatosan 35-40 fokot írnak előrejelzésnek nappalra, így a hajnali les ideje alatt se kell túl melegen öltözni.

A szokásos módon elfoglaltam a leshelyemet, amely előtt a vízszint már annyira alacsony, hogy egy gólyatöcs akár át is gázolhatna ott és csak a bokájáig lenne vizes.

Tanulva a múltheti fotózásból, a szürkületi időszakban nem készítettem annyi képet, mert nem sok minden látszana rajtuk. Inkább figyeltem a madarakat, ahogy élik minden napjaikat.

Az első normális kép fél öt után készült. Egy réti cankó jelent meg a porondon, ám lámpaláza vagy óvatossága miatt inkább a nád mögött láttam csak.

Réti cankó (Tringa glareola)

Két percre rá mozgást vettem észre tőlem jobbra a vízen. Valami pelyhes fióka úszik, ám nem tudtam mi az amíg ki nem jött a partra. Az irreálisan hosszú lábai miatt könnyű volt rájönni, hogy egy kis gólyatöcs úszott be a képbe. (Ezen képen a lábának egy része még a víz színe alatt van.)

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

Ismét két perc telt el és beszállt a les elé egy kis lile, amely neki is látott a táplálék kereséshez, férgek és rovarok után kutatva.

Kis lile (Charadrius dubius)

A világos égen észrevettem egy pár sötét sziluettet. Messziről látszódott az egyszínű fehér tollazatuk. A tó végében le is szállt két nagy kócsag az ötből halászgatni. Manapság már nagyobb az állományuk, de két évszázaddal ezelőtt majdnem kipusztították dísztollaik miatt.

Nagy kócsag (Ardea alba)

Dankasirály száll a kócsagok után. Maradhatott volna egy pár kép elejéig.

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

Megszűnt a légiforgalom, figyelmemet ismét a kis lile kötötte le.

Fiatal sárga billegető csatlakozott a kis liléhez a keresgélésben.

Sárga billegető (Motacilla flava)

Egy adult gólyatöcs szállt le az öbölbe és egyre közelebb jött a sekély vízben.

Észre se vettem, hogy mennyire repül az idő, csak a partifecskék kirajzása tudatta velem, hogy már felkelt a Nap. A fecskék elkezdtek gyülekezni a nádasban majd egyszerre kiszálltak vadászni.

Partifecske (Riparia riparia)

Idén szinte minden alkalommal találkozok új fajjal ezen a tavon. Ez most sem történt másképpen. A tőlem jobb oldali kis szigetre leszállt egy cankó. Először erdeinek gondoltam, mert azt szinte mindig van itt, utána rétinek, mert azt most láttam nemrég. Azonban ez mindkét fajnál nagyobb volt. A képek visszanézése után jöttem rá, hogy egy szürke cankóval van dolgom. Pár percig csak állt ott és figyelt, lehet, hogy gyanús voltam  számára.

Szürke cankó (Tringa nebularia)

A kezdeti feszültség hamar elszállt és be is vetette magát a sekély vízbe.

Tetőzte is az izgalmat amikor beszállt elém a szigetre a kis gólyatöcs mellé.

Talán a szüleitől tanulta ezt?

Azt, hogy a gólyatöcs undoksága miatt ment a vízbe, vagy sem ezt nem fogjuk megtudni. 

A szürke cankó úgy lefoglalt, hogy észre se vettem a karnyújtásnyira lévő barázdabillegetőt.

Barázdabillegető (Motacilla alba)

A kis gólyatöcs nem maradt sokáig egyedül, most egy réti cankó szállt be elé, mely katonásan kihúzta magát egy pillanatra. 

A cankófajok listáját bővítve egy pajzsoscankó szállt el fölöttem nagyon közel. Egy nászruhás hím példány ez. Nászidőszakban a dísztollaik úgy néznek ki, mint a barokk parókák.  

Pajzsos cankó (Philomachus pugnax)

Reméltem, hogy itt marad a múlthéten látott kormos szerkő és így is lett, ám kiszámíthatatlan gyors röpte ismét megtréfált.

Kormos szerkő (Chlidonias niger)

Ha van egy pajzsoscankó akkor kell lennie többnek is. Másik két hím is megmutatta magát közelről. Látszik, hogy minden hímnek más-más mintázatú a dísztollazata. Elsősorban Skandináviában és Lengyelországban költenek, fura most itt látni őket.

A gólyatöcs nem fordít figyelmet rájuk.

Akikből nem három hanem öt van.

Negyed óra üresség után a jobbra lévő szigetnél vettem észre mozgást.

A gólyatöcs távollétében leszállt a szigetre egy réti cankó.

Majd még egy és még egy.

Tollászkodtak egy kicsit amíg...

Vissza nem tért a gólyatöcs és nem kergette el őket. Ez a jelenet  egy kis költségvetésű Jurassic World-be bekerülhetett volna.

A Nap már magasan jár és a hőség már kezd érződni, jel arra, hogy irány haza.
Miközben a tóparton kifelé sétálok, leszáll az előttem lévő homokbuckára egy hantmadár. Tavaly május óta nem láttam ezt a fajt.

Hantmadár (Oenanthe oenanthe)

Utolső kép ezena napon egy magas fűben álló gólyatöcsről készült.

Júliusban mindenfelé leszek így legközelebb augusztusban tudok visszatérni. Talán ismét lesz akkor valami új.

További megfigyelt fajok: barna rétihéja, fürj, gulipán, kakukk, sztyeppi sirály, tőkés réce

Nyári vándorok

Nehezemre esett a korán kelés, de pár perc ablakon való kinézés után gyorsan összeszedtem magam és indultam is a tóhoz, mert kezdett pirkadni, pedig még 4 óra sincs.

A gólyatöcsöknek nem tetszett a jelenlétem így érkeztemkor minden madárnak tudtul adták, hogy itt vagyok és veszély van. Gyorsan el is foglaltam a leshelyemet, így a gólyatöcsök is lenyugodhattak. Még túl sötét volt amikor egy réticankó beszállt a les elé. Elég közel volt hozzám, kár, hogy rosszak voltak a fényviszonyok. Pár perc után távozott.

Első kép ami viszonylag jó lett az a félszigeten halászgató szürke gémről készült. Reméltem, hogy kijön majd a nád mögül, de nem így lett.

Szürke gém (Ardea cinerea)

Egy ifjú barázdabillegető szórakoztatott pár percig  amíg meg nem jelentek a nála nagyobb madarak. Például a réti cankó ami óvatosabb lett, így a növényzet mögött bujkált. Vagy...

Barázdabillegető (Motacilla alba)

...a nála is nagyobb gólyatöcs ami  már többször bizonyította, hogy nem fél annyira az embertől, mint a többi partimadár.

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

Már volt a mai reggelen egy kis lile les előtt, de akkor még kevés fény volt. Most visszatért, tollászkodott, de hamar tovább állt egy fajtársával együtt.

Kis lile (Charadrius dubius)

Az első napsugarakban elém szállt egy gulipán. Pár percig a szárazon sétálgatott majd bement a vízbe táplálkozni. 

Már közel másfél órája fekszek hason ás közben a végtagjaim teljesen elzsibbadtak. Az ujjaimmal már alig érzem a fényképezőt, muszáj mozognom. A lehető legóvatosabb próbáltam vért juttatni az ujjaimba, ám a gulipánnak ez is sok volt és átszállt a félszigetre.

Gulipán (Recurvirostra avosetta)

Ezek után egy kis szünet lett a leshelyen. Nagy a tó, sok jó partszakasszal és relatívan kevés madárral, így nem lehet mindig mozgás a les előtt.

Visszaszállt a fészkére a barna rétihéja tojó. Most nem kergették meg a gólyatöcsök, mint a múltkor. A nádasban rejlő fészkében lévő fiókák július végén már röpképesek lesznek. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit össze fognak még az elején bénázni a repülés tudományának elsajátításakor. Hamar megkel tanulniuk az önállóságot, mert nem fognak mindig gondoskodni róluk. 

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Ismerősen csengő hang borítja be a tavat. Felnézek az égre és látom, hogy a partifecskék fölött néhány dankasirály ismerős sziluettje jelenik meg a napfényben. 

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

Utánuk jött még néhány amelyek jobb "megvilágítást" kaptak.

Magyarországon a leggyakoribb sirály faj, mely bárhol felbukkanhat akár vándorként, akár mint fészkelő faj. Látszik rajtuk, hogy a násztollazatukat, a fekete színt a fejükön elkezdték kivedleni már.

A dankák elszállása után figyelmem az említett gólyatöcsre terelődött vissza amely sajátos hangját elég hangosan hallatta előttem.

Rég látott bíbicek jöttek a tóra, ám mégis a szántóföldet választották inkább, mint a les előtti száraz placcot. Legalább ez az egy kép sikerült.

Bíbic (Vanellus vanellus)

A tó csendesebb végében rengeteg kacsa pihent meg. A többségük tőkés réce ám megbújt közöttük két cigány réce. A bukórécék közé tartozó fajt ritkán látni főleg a környékünkön. Nevét a sötét színéről kapta. Ez az egyik ismertető jele, a másik a csőr végén lévő világos színű folt. Fokozottan védett faj, eszmei értéke 500 000Ft.
Velük szemben a tőkés récék mindenhol ott vannak, még a városi tavakban is. A kacsavadászat terítékét ők alkotják.

Tőkés récék (Anas platyrhynchos) és cigányrécék (Aythya nyroca)

A távolban látok egy sötét színű madarat mely annyira szerkős megjelenésű, hogy gondolom biztos szerkő. Miután közelebb repült a gyanúm beigazolódott, de melyik faj. Sötét test, fehér szárnyak. A fattyúszerkő kiesett a lehetőségek közül. A képek visszanézése után rájöttem, hogy a fehérszárnyú és a kormos szerkő közül az utóbbihoz volt szerencsém. Nehéz fotózni, mert gyorsan repül és néha kiszámíthatattlan a repülés iránya. 

Kormos szerkő (Chlidonias niger)

Ismét sirályhangok szólalnak meg a magasban ám most nem dankák azok. Sokkal nagyobbak ezek. Már említettem tavaly párszor a sztyeppi sirályokat melyek ilyenkor kezdik el kóborló életmódjukat. Aratás, szántás után a földeken próbálnak szerencsét hátha kiforgatott a valamit a gép a földből.

Sztyeppi sirály (Larus cachinnans)

A Nap már magasan jár, a les előtt nincs mozgás, gondoltam, megyek egy kört a tó körül gyalog. Amint fel álltam két piroslábú cankó szállt fel.

Piroslábú cankó (Tringa totanus)

Ahol nincs víz ott a mezei és sziki virágok borítják a talajt, mint például a kamilla amely egyre nagyobb tömegben virágzik.

Közelebb mentem a récékhez a homokbuckák között rejtőzködve. Ezek nem olyanok, mint a városi kacsák, hogy elsétálhatsz mellettük. Az egyik megneszelt engem és riadót is fújt. Felszállásukkor hallottam, hogy több kacsa volt itt, mint amennyit láttam. Miután a takarás mögül kirepültek akkor tudtam megszámolni, hogy mennyi is volt. 24 tőkésréce és 2 cigányréce. Kár, hogy nem maradtak tovább, remélem még visszatérnek.

Ismét egy dankasirály. Repült a többi után.

A récék eltűnésével előbátorodott a kis gulipán is a növényzetből.

Az egyik gácsér meggondolta magát és inkább visszaszállt a tóra.

Már említettem egy párszor a partifecske kolóniát. Itt a legnagyobb telepről készült panoráma kép. Közel száz madár van ezen a telepen. Egyszerre térnek vissza a odúhoz és egyszerre is röppenek ki, hogy vadásszanak.

Szerény külseje ellenére nem lehet figyelem nélkül elmenni a búbos pacsirta mellett. A nád takarásából próbáltam megközelíteni.

Búbos pacsirta (Galerida cristata)

A partifecskék visszatértek az üregeikhez, majd miután megetették a fiókáikat már repülnek is tovább.

Partifecske (Riparia riparia)

Egyre kevesebb madár mozgolódik, a fényviszonyok romlanak, irány haza. Azonban egy képet még megérdemelt ez a kakukk. Néha megjelenik a populációban néhány vöröses-barnás árnyalatú példány, ezek minden esetben tojók.

Kakukk (Cuculus canorus)

Júliusra forróságot mondanak, valószínüleg még kevesebb víz lesz a tóban és még több száraz felület lesz amire leszállhatnának a cankók vagy a sirályok. Majd meglátjuk.

További megfigyelt fajok: nádirigó, réticankó