2017. április 14., péntek

Peak Distikt National Park - az Egyesült Királyság első nemzeti parkja


A blogot rendszeresen követők észrevehették, hogy jó ideje nem töltöttem már fel tartalmat, így elnézést kérek mindenkitől akit eddig megvárakoztattam. Az utolsó félév a középiskolában, az érettségire való készülés és az egyéb dolgok sok energiát vesznek el tőlem és mire oda jutok, hogy "na most megírom" pár perc után elkap az az érzés, hogy "most túl fáradt vagyok, nem akarok összecsapott írást kiadni, majd holnap" és így szépen lassan telik az idő.
De befejezve a mentegetőzést be is mutatom a februári (húúúú mikor is volt már február) túrámat az angliai Peak District National Parkban.

Az előzményeket röviden összefoglalva: már egy pár korábbi bejegyzésemben megemlítettem a kapcsolatomat a YMCA-vel és a hazai csoportjával a KIE-vel. Aki esetleg még nem tudná, hogy mi ez az egyesület keressen rá az interneten (Google a barátod). A KIE holnapja egy másik oldalra való áttérés miatt egy kicsit elavult, de infókat, képeket találsz ott is, a YMCA-ről nincs ilyen megjegyzésem, mivel egy 120 országot, kb.58 millió embert magába foglaló egyesületről van szó, ezért róluk számtalan oldalat találhatsz. 
Most februárban két barátommal a KIE és a sheffieldi YMCA közötti kapcsolatépítés céljából meglátogattuk a sheffieldi YMCA-t ahonnan az egyik vezető, Jonathan, már kétszer járt tavaly Magyarországon és előtte pedig Lengyelországban találkoztunk szintén egy YMCA program alkalmából egy évvel korábban. Ő szállásolt el minket és vitt a különböző YMCA-s és az egyszerűen csak turistás programokra is. Így jutottunk el a Peak Districtbe is.

Reggel még Sheffieldben sütött a nap, de mire Castletonba értünk az ég borússá vált és a szél is felerősödött. Mit nem mondjak, tipikus angol időjárásnak vagyunk tanui.
A parkolótól egy jó hosszú sétát tettünk az út mellett egy kereszteződésig ahonnnan már csak gyalog vagy biciklivel lehetett tovább menni.

A Peak District National Park - az Egyesült Királyság első nemzeti parkja (1951) - a Pennine-hegység déli részén található. Területén northern Derbyshire,  Cheshire, Greater Manchester, Staffordshire és Yorkshire osztozik. A közeli nagyvárosok és a könnyű megközelíthetőség miatt évente emberek milliói látogatják meg. A nemzeti park nagy változatosságot mutat. A déli rész a White Peak főleg mészkőből, az északi Dark Peak homokkőből épül fel.

Stinte minden kerítés kőből épült amit csak láttunk. Emlékeztetett is Máltára, ahol szintén ilyen kőkerítések voltak mindenfelé.


A White Peaknál mocsarasabb vidék a Dark Peak és számos patak és folyó vágja keresztbe-kasul a hegyvidéket.

Mivel a Mam Tor a Dark Peak területén található,  ezért nem csak folyókban, de földcsuszamlásokban is gazdag a terület.
A hegy oldalába már az 1800-as években is próbáltak köves utat építeni, de a számos földcsuszamlás miatt rendszeresen újra és újra le kellett zárni az utat. Utolsó alkalommal 1974-ben kellett lezárni az utat, ugyanis egyes helyeken 2 métert is süllyedt a talaj.
1979-ben véglegesen kizárták az autóforgalmat erről az útszakaszról és a Winnats Passra és a A628 Woodhead Passra irányították.



A Mam Tor - a mother hill, vagyis az anya hegy onnan kapta a nevét, hogy a keleti oldalon a földcsuszamlaások következtében számos "mini hegy" keletkezett a lábánál. 
Az 517 méteres magasságával nem hangzik egy hű de magas hegynek, de  a környező vidék egyik legmagasabb pontja.

Itt február végén már zöld a táj, de az áryékosabb foltokban még található hó.

Mocsaras foltok mindenhol. A cipők nem maradtak szárazak.


Ezen a képen nem csak az látszik, hogy a talaj csak vékonyrétegben borítja felszínt, hanem azt is, hogy a hegy tömegét adó karbon kori üledékes közetek rétegekben helyezkednek el egymáson és miután kiemelkedtek a hegységképződés során a hosszú, több száz millió év alatt a külső erők lekoptatták a felszínt, ami egykoron az mai Alpok vagy az Andok csipkés hegyvonulataira hasonlíthatott.

A képeken nem látszik, de nagyon erős szél fújt a hegyen, szinte rá lehetett feküdni és megtartotta az embert.







Megpihentünk egy kicsit a csúcsról lejövett egy olyan helyen, ahol kevésbbé süvített a szél. A fejünk felett hollók szálltak a szél szárnyán, nagy távolságokat megtéve kevés erőbefektetéssel. 
Holló (Corvus corax)


Jonathan megkérdezte tőlünk, hogy a hosszabb vagy a rövedebb úton menjünk vissza. Mi úgy gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk akkor a hosszabb utat vállasztjuk.

Az út mentén nem tanácsos csak úgy lefeküdni pihenni, mert a sünzanót a tüskés ágaival egy maradandó élményben részesíti azt aki hozá akar nyúlni. A 2-3 méter magasra megnövő pillangósvirágzatú cserje sárga virágaival gazdag nektárforrás a rovarok számára.
Sünzanót (Ulex europaeus)

A meredek, keskeny úton csak lassan tudtunk haladni lefelé és nedves köveken vigyázni kell, hogy hová lépünk ha nem akarunk akaratlanul leülni.

Egyedül a hegyoldalon.

A hegy lábánál egy istálló áll, melynek a környékén nemcsak a sár okoz gondot az arra jároknak hanem a....
Igen, a tehenek még angliában sem használnak angol wc-t, de ez őket nem zavarja.

Csak fekszenek ott a fűben és furán néznek a külföldiekre.

Az angol vidék elképzelhetettlen lenne birkák nélkül. Az első ipari forradalom során a textilipar egyik alapanyagát a juhok gyapja adta és mivel megnőtt az igény a textiltermékekre így egyre több és több juh kellett az igények kielégítéséhez.
Azonban a juhoknak nem csak a gyapját hasznosítják hanem vannak kifejezetten hústemelő fajták, amelyeket a húsukért tenmyésztenek.



A szinte folyamatos esőzéseknek köszönhetően a folyók vízállása nem ingadozik annyira, mint mondjuk Magyarországon ahol volt már péld arra, hogy egy naptári éven belül a folyó kiáradt a medréből valamint ki is száradt.

A csókák szinte mindenhol ott vannak.
Csóka (Corvus monedula)

Az idei tél az elmúlt évek legkeményebb tele volt, ezt bizonytja, hogy 37 év elteltével ismét havazott a Szaharában, szinte teljesen befagyott Magyarországon a Duna valamint havazott Korzikán és Spanyolország délkeleti részén is.
Az Egyesült Királyság azonban mivel az Észak-atlanti áramlat mellett fekszik ezért a hasonló széllességi fokokhoz melegebb a klímája a pozitív hőmérsékleti anomáliának köszönhetően.
Így itt már akkor is láthattunk seregélyeket és bíbiceket, amikor otthon még se hírük se hamvuk.
Seregély (Sturnus vulgaris) és bíbic (Vanellus vanellus)

Miután vettünk egy pár szuvenírt Edaleban, a már ismer úton mentünk fel a hegygerincre. Az idő kezdett rosszabbra fordulni és egyre több sötét felhő gyülekezett az égen.

Az út mellett sétáltunk a pőarkoló irányába. Egy tóparton akaratlanul a túlpartra néztem és feltünt egy szürke alak, ami úgy nézett ki mint egy szürke gém, de mintha műanyagból lenne. Néha látni ilyen szobrokat a kerti tavak mellett, de ki akarna egy gém szobrot rakni egy tó szélére ide a semmi közepén. Mindez egy másodperc alatt futott végig az agyamon, mivel a madár megmozdult és tudatosult bennem, hogy ez nem szobor. Halkan szóltam Gábornak, hogy segítsen az objektív cserében és amint végeztem gyorsan csináltam pár képet. A gém nem volt túl fotogén és a rossz fényviszonyok miatt csak ez a kép lett olyan amire azt tudom mondani, hogy jól sikerült.
Szürke gém (Ardea cinerea)

A parkolóba megérkezve beszáltunk a kocsiba és egy órán keresztül fáradtan tekintettünk a körülöttünk lévő tájra, időközben el is aludtunk.
Nos ilyen volt röviden a túránk a UK első nemzeti parkjában. Hófajdot sajnos nem láttam most, de nem ez volt az utolsó alkalmam erre.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése