Majdnem pontosan egy hónapja jártam a Krajcsó bányánál. Akkor a hajnali les közben szinte szó szerint odafagytam a leshelyre, mert talajmenti faggyal köszöntőt rám a reggel. Most nem kellett ettől tartanom, mert a hőmérséklet már éjszaka is 10-15 °C között van hajnalban, nappal peddig 25-28 °C. Ez normális hisz már májust írunk. Reméltem, hogy az akkor megfigyelt két gulipánt látni fogom, de nem láttam túl sok esélyt rá, inkább a gólyatöcsök jelenlétében bíztam.
Eljött a hajnal. Az ébresztő órám csörgése előtt keltem így bőven volt időm előkészülni.
3:45-re értem ki a tóhoz és már látszott, hogy kezd világosodni az ég alja, de még nem sok mindent lehet látni, a madarakat is még csak hallani lehet. Miközben a biciklimet toltam a tóparton, hogy keresek egy jó leshelyet, felzavartam két tőkés récét. Tettek egy pár kört fölöttem majd leszálltak a tó másik végében.
A sok hang közül kiszúrtam a gólyatöcsök hangját. Végre! Végre itt vannak, nem fogok üres memória kártyával hazamenni. Egy kis keresgélés után megtaláltam a megfelelő helyet egy sziget előtt.
Alig feküdtem ott a parton 20 percet már megtörtént velem az amire nem is számítottam. Tőlem baloldalról érkezett 10 árnyék amelyek szinte súrolták a fejemet még így is, hogy feküdtem. Közülük öt leszállt az előttem lévő sekély részre a másik öt pedig tett egy pár kör még fölöttem majd a tó másik végébe repültek. Ezek a rejtélyes árnyak az idei év eddigi legnagyobb szenzációi számomra a többi nagy szenzáció mellett amit idén láttam, de nehogy túlfeszítsem valakinek az idegeit, hogy mik is lehetnek ezek, elárulom. A tíz árnyék tíz gulipán volt, karnyújtásnyi távolságra. Még tavaly azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne gulipánt fotózni itt. Sekély tó, szikes talaj, zavartalan környezet. Ez ideális számukra, de egy képviselőjét sem láttam fajnak a tavon. Természetesen a gólyatöcsök kárpótoltak mindezért, főleg, hogy tavaly még fiókákat is neveltek.
Sajnos a madarak érkeztekor olyan sötét volt, hogy csak én tudtam a madarak hol létét a fényképező csak a fekete tájat látta volna, olyan sötét volt. Egy órán keresztül tartott ez a helyzet, pedig csak úgy zajlottak az események előttem. Érkezett két gólyatöcs és távozott három gulipán. Ideiglenesen a sziget szélére leszállt egy cankó is, talán erdei cankó, de mivel ellenfényben volt nekem és sötét volt ezért nem tudhatom ezt biztosra. Ám ami késik nem múlik...
... mivel elkészült az első értékelhető kép a mai nap. Az egyik gólyatöcs lett a fotó alany. Kissé álmosan ácsorgott ott egymagában.
Gólyatöcs (Himantopus himantopus)
A gulipánoknak nem tetszett igazán a jelenlétük ezért ha túl közel merészkedett hozzájuk egy-egy gólyatöcs akkor azt rendre utasították seperc alatt. Ezt meg is tehetik, hisz testalkatilag robosztusosabbak és nagyobbak a gulipánok.
Gulipán (Recurvirostra avosetta)
Ha egy kicsit nagyobb mozdulatot tettem a kelleténél - amit kellett is hiszen annyira elgémberedtem, hogy a jobb kezemen a gyűrűs és kis ujjamat a szó szoros értelmében nem éreztem ideiglenesen - akkor a nyugodtan ácsorgó gulipánok riadozva elkezdtek bólogatni és kiáltozni. Ez pár percig tartott utána pihentek tovább. Az ilyen pánikolások közben a gólyatöcsök lazán sétálgattak oda vissza sekély vízben, tollászkodtak, oda se figyeltek rám.
A távoli homokdombra leszállt egy pár barna rétihéja egymástól távol. Nézelődtek egy kicsit majd elindultak a szántóföldekre vadászni.
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Amíg a rétihéjákat figyeltem, addig a szigetre surrant egy kis lile, de elrejtőzni nem tudott a fényképező elől.
Kis lile (Charadrius dubius) és gulipán (Recurvirostra avosetta)
Egy barátság kezdete lenne ez?
Ahogy egyre jobbak lettek a fények úgy lettek a madarak is egyre aktívabbak, de a Nap még mindig nem kelt fel még ekkor.
Többször láttam érkeztem után ezt a szürke gémet ahogy leszállt valahova, halászott egy kicsit majd átszállt egy másik helyre, hogy ott halásszon. Reménykedtem benne, hogy majd elém is le fog szállni de annál óvatosabb és élesebb látású madár, mint hogy egy terepmintás ember elé csak úgy beszálljon.
Szürke gém (Ardea cinerea)
Az első napfényben készült kép.
Már két órája fekszem szinte mozdulatlanul a leshelyemen, közben kétszer óvatosan felálltam egy-két percre, hogy az elzsibbadt végtagjaimba újra jusson vér. Az eleinte sürgölődő madársereg mintha, kezdett volna eltünedezni a tó minden pontján, leszámítva a partifecskéket amelyek, mint a méhek úgy rajzottak ki a költőtelepükről és lepték el az eget.
Egy gulipán álldogált előttem 4-5 méterre, egy másik néha elrepült mellettem kicsit távolabb. Semmi "érdekfeszítő dolog" nem történt amíg...
...a tőlem balra lévő nagy sziget vége felől két madár el nem kezdett felém úszni. Kicsik, sötétszínűek és tömzsik. A tőkés récék gondolatát azonnal elhesegedtem a fejemben, ezek sokkal kisebbek azoknál. Az egyik hirtelen eltűnt majd pár méterrel arrébb felbukkant. Tehát valamilyen bukó madár lehet. Most a cigányréce képét láttam a szemeim előtt, de annak van a csőre hegyén egy fehér folt aminek ilyen távolról is látszódnia kellene. Tehát nem is cigányrécék. Ahogy pörgetem magamban a lehetséges madárfajoknak a listáját, egyre közelebb jöttek. Látszott a csőrök tövében a sárga folt és a barna színű tollazat. Most már egyértelművé vált, hogy kis vöcskök ezek. Első alkalom, hogy találkoztam ezzel a fajjal. Két rokonával már összefutottam tavaly a búbos vöcsökkel és a feketenyakú vöcsökkel a Békéscsabai halastavaknál.
Párban úsztak tovább a nádas felé. Lehet, hogy valahol van fészkük a tavon.
Kis vöcsök (Podiceps cristatus)
Itt az egyik képviselője a már emlegetett partifecske kolóniának. Próbálkoztam a repülés közbeni fotózásukkal ám gyorsabbak ahhoz mint ahogy gondoltam.
Partifecske (Riparia riparia)
A leshelyemet elhagyva mivel már semmi nem szállt elé, elindultam egy kis sétára a tavak körül hátha belebotlok valamibe. Így is történt ezzel a sárga billegetővel.
Sárga billegető (Motacilla flava)
Már nem tudom mi okból vagy csak megérzésből felnéztem az égre. Még jó, hogy felnéztem az égre mert különben lemaradtam volna három fehérszárnyú szerkőről melyek a tó felett szálltak nyugat felé. Messze voltak már amikor észrevettem őket így nem is sikerült jó képet készíteni róluk, csak olyan dokumentum jellegűt. Tavaly egy pár küszvágó csért láttam itt a nyár közepén, de csak egyszer. Lehet, hogy a szerkők többször is vissza fognak jönni ide a tavakhoz.
Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus)
Közelebb osontam a fecske kolóniához. Nem voltak félősek egy bizonyos távolságig amíg nem zavartam őket túlságosan. Ekkor visszavonultam és a fecskék visszatértek a fészkükhöz.
A képen csak a fészkek egy része látszik, mert a bánya több pontján is fészkelnek ahol találtak maguknak megfelelő meredek homokdombot.
Indultam volna haza amikor az egyik gulipán vijjogva szállt el felettem amely rávezette figyelmemet a kialakulóban lévő légi csatára.
A nádasban fészkelő barna rétihéja túl közel repült a gulipánokhoz amelyek viszonozták is ezt "vendégszeretetükkel".
A ragadozó eltessékelése után a gulipánok visszatértek a félszigetükre.
Most már valóban indulni akartam ám ezt sem hagyhattam ki. Egy csapat cankót riasztottam fel. Tettek a tó fölött egy nagy kört majd leszálltak az egyik homokbucka mögött. A méretükből ítélve pajzsos cankónak gondoltam őket amelyről itthon a képek visszanézése után meg is bizonyosodtam.
Pajzsos cankó (Philomachus pugnax)
Ilyen fajgazdag délelőttöt még egyszer sem éltem át ezen a helyszínen. Tavaly építették a Kondoros-Békéscsaba közötti szakaszon a bicikliutat amely a házunk közelében is elhalad és amelynek az alapozásához a homokot ebből a bányából szállították. A félénkebb fajok meg se látogatták a tavat, nemhogy fészkeltek volna. A partifecskéknek is csak 5-6 fészke lehetett az egész bányában most minimum 35 van, de nem kizárt hogy 50 fészeküreget is ástak idén és még csak május eleje van. A fajok többsége most fog hozzákezdeni a fészkeléshez. A tavalyi káosz után most feltámadt a tó és egyre több újdonságot mutat meg azoknak akik nem csak néznek hanem látnak is.
További megfigyelt fajok: billegető cankó, bíbic, búbos pacsirta, erdei cankó, kakukk
