Fattyúszerkők és a többiek

Ezen a nyáron utolsó alkalommal látogattam ki a Békéscsabai halastavakra. Már messziről lehetett hallani a dankasirályok rikoltozásait, de a nádasban egyéb madarak hangoskodtak. A fiatal függőcinegék egyik nádasról szállnak a másikra közben akrobata mutatványokkal örvendeztetik meg azokat akik megfigyelik őket.

Függőcinege (Remiz pendulinus)

A következő alkalom ahol esélyét láttam a fotózásnak egy nádal sűrűn benőt keskeny tó, ahol a dankasirályok hatalmas lármát csaptak. Érkeztem után pár percet kellett várnom a sirályokra. Az eredmény nem maradt el.

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

A nádból hirtelen kiszállt egy bakcsó. Sajnos a beállítások miatt  zajos lett a kép.

Bakcsó (Nycticorax nycticorax)

A dankasirályok között feltűnt nekem két kisebb termetű madarat amelyek más módszerrel is halásztak. Készítettem néhány képet róluk. Itthon kiderítettem, hogy fattyúszerkők.

Fattyúszerkő (Chlidonias hybridus)

Egy ritkán megpillantott, rejtet életmódú madár az üstökös gém. Európai léptékben sebezhető a faj.
 Eszmei értéke 500 000Ft.

Üstökösgém (Ardeola ralloides)

Tovább álltam, mert ezen a mai napon még leakartam fotózni egy vízityúkot.  Sajnos ez egyenlőre álom marad, mert az összes amit megláttam abban a pillanatba bemenekült a nádasba. Helyette egy szitakötő lett a vigaszom.

Közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum)

Nem kellett sokáig csüggednem, mert még egy számomra új fajjal hozott össze a szerencse, egy barkóscinegével.

Barkóscinege (Panurus biarmicus)

Valamint a horgászok és természetvédők egyik legnagyobb bosszúsága, a törpeharcsa sem kerülte el a figyelmemet. Észak-Amerikából telepítették Európába népélelmezési célokból. Sajnos nem úgy történt, ahogyan azt gondolták. Jóval kisebbre nőttek a törpeharcsák az amerikaiaknál, de az ikra és ivadék pusztítása manapság is jelentős. Magyarországra 1904-ben került.

Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)

Összeségében elégedett vagyok a mai nappal. Legközelebb remélem, hogy a vonuló madarak közül sikerül valamelyiket lencsevégre kapni.

További megfigyelt fajok: feketerigó, kis kócsag, nagy kócsag, mezei veréb, szárcsa, széncinege, törpegém, vízityúk, 

Sirályok tava

Egy hónapja jártam, a békéscsabai halastavakon és ez az egy hónap alatt sok minden megváltozott. A legfeltűnőbb változás a dankasirályok jelenléte. Eddig egyet se láttam most meg bárhol lehet velük találkozni a tavak körül.

Augusztus 23.
A reggel első elfogadható képe egy dankasirályról készült.

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

Felkelt a Nap, elkezdet melegedni az idő. Gondoltam, hogy annál a tónál amelyiknél megvártam a napkeltét már nem lesz mozgás. Egyszercsak egy fiatal vízityúkot pillantottam meg a nád mellett. Sajnos nem került fotózható pozícióba és hamar észrevett. 

Sétálgatás közben egy cincogó hang ütötte meg a fülemet. Fiatal függőcinegék kutatnak élelem után a nádszálakon.

Függőcinege (Remiz Pendulinus)

Ballagok tovább a tavak között, egyszercsak suhogó hang üti meg a fülemet. Egy szürke gém repül felém. Olyan közel volt, hogy alig fért bele a 200mm-esbe. Feltűnt neki a fényképező kattogása és egy éles balkanyarral továbbrepült.

Szürke gém (Ardea cinerea)

Augusztus 25.

Leültem az egyik tóhoz ahol egy búbos vöcsök család él. Pár perccel később meg is mutatták magukat.

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

A vöcskök távozása után kíváncsi voltam az egyik náddal körbe bástyázott tóra, nemcsak a sok kiabáló dankasirály miatt hanem, hogy azokon kívül mi lehet még ott. A nád előtt egy ismerős alak körvonalát véltem felismerni. Vörös gém amely nem is volt igazán vörös, hanem nádszínű ezáltal messziről a laikus szem észre se venné.

Vörös gém (Ardea purpurea)

Baloldalt a bakcsók fújtak riadót. Négyből egyet sikerült elcsípnem a levegőben.

Bakcsó (Nycticorax nycticorax)

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

Augusztus 26.
Ennek a napnak nem sok esélyt szántam. Borús volt az ég és a szél is fújt. Vizsgálgattam a tavakat, de csak egy fiatal törpegémet ugrasztottam föl és az is eltűnt a nádasban. Elindultam a "vöcskös tóra" hátha ott lesz valami látható.
Ami ott fogadott, arra életemben nem gondoltam volna. A tó fehér és szürke lett a rengeteg dankasirálytól. 140-ig tudtam tartani a számlálást utána már a sok röpködő madár teljesen összezavart. Becslésem szerint ez és a többi tavon tartózkodó sirályokkal együtt akár 150-160 madár is lehetett akkor a tavakon.

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

A szemem sarkából egy árnyat vettem észre a nád szélében és éppen a tó közepe felé tartott. Amikor ráállítottam az élességet, nem hittem a szememnek. Egy feketenyakú vöcsök. Idei fészekaljból származik. Most láttam életemben először életemben és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára.

Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis)

A már megszokottnak mondható búbos vöcsök.

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

A sirály csapat szélében megjelent a fiatal búbos vöcsök is. Jó sokat nőtt egy hónap alatt. Júliusban még etetni kellett most meg magának fogja az élelmet.

A Kétegyházi út másik oldalán lévő tavakat mentem ez után megnézni, hogy érdemes-e oda máskor kilátogatni. Egy szóban megfogalmazva : Nem. Ott még nagyban folyik az anyagtermelés. A jaminai tavakhoz vezető utamon megláttam ezt a gólya családot. Azt hittem hogy, már mindannyian Afrikában vannak. Ezekszerint mégsem.

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

A tavaknál még készítettem néhány vöcskös képet. 

Sajnos a vízityúkok és a törpegémek a bolondjukat járatták velem, de még lesz alkalmam lencsevégre kapni őket.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, kabasólyom, barna rétihéja, mezei veréb, szárcsa, tőkés réce, törpegém, vízityúk,

Haugabreen

Összepakoltunk és már indultunk is a Jølsteri tartozkodásunk legizgalmasabb pontjához, a Haugabreen meglátogatásához. Rövid autózás után megérkeztünk egy úthoz, ahol fizetni kellett a tovább haladásért és felhívták a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk magunkra. A meredek hegyoldalon eljutottunk egy parkolóba ahol felvettünk még egy réteg öltözettett magunkra, a biztonság kedvéért. Innentől kezdve a Jostedal Glacier Nationalpark területén tartózkodtunk.

Indulás a gleccserhez

Már messziről lehetett hallani a vízesés robaját.

Ilyen távolságból is hatalmasnak tűnik az Oldeskaret.

Egy tipikus gleccser völgy. Anno, amikor a gleccser még sokkal nagyobb volt a jég a mozgása során U alakúra csiszolta a völgyet. Közben hatalmas sziklákat tépet ki a hegyből és vitte arrébb a jégfolyam, majd amikor a jég elolvadt a völgyben ottmaradtak a kőtömbök.

Gleccservölgy

A vízesés fölött

A levegő kezdett hűvösödni, érezni lehetett, hogy már közel vagyunk a célhoz. Kellett egy kis idő míg az ember felfogta, hogy most augusztus van és mégis jeget lát.

Haugabreen

Meglepő módon szinte a jég mellett szó szerint virágzik az élet.

Ebéd után lesétáltunk a gleccserhez. Érdekes, hogy kék színű amit a fénytörés okoz.

A ott a "kapuban" bármelyik pillanatban leszakadhat egy-egy jégtömb.

A jég alatt

Élő sziget a gránit tengeren

A túra során több sziklaoszlopot láttam, amit egymásra rakott kövekből építettek. A képen látható objektum vagy néhány erős hegymászó  állttal épített emlék vagy pedig a természet által épített műalkotás.

Elindultunk visszafelé a parkolóba, mert még volt programunk aznapra.

Kicsit meredek a hegyoldal.

Törpefűzfa

A szemközti hegyoldalon szinte szikráztak a sziklák a napsütésben ott, ahol folyt le róluk a gleccservíz.

Már leértünk a viszonylag sík terepre.

Itt a folyók hatalmas vízhozamúak a sok folyamatosan olvadó gleccsernek és a nagy lejtésű völgyeknek köszönhetően.

Rénszarvaszuzmó (Cladonia rangiferina), áfonya és néhány moha

Az ilyen magányos sziklákat szállít a jég.

Civilizáció!

Ha olvassák ezt a cikket a minket vendégül látók ezúton is szeretném megköszönni, hogy elhoztak minket erre a csodálatos vidékre.