2014. augusztus 11., hétfő

Haugabreen

Összepakoltunk és már indultunk is a Jølsteri tartozkodásunk legizgalmasabb pontjához, a Haugabreen meglátogatásához. Rövid autózás után megérkeztünk egy úthoz, ahol fizetni kellett a tovább haladásért és felhívták a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk magunkra. A meredek hegyoldalon eljutottunk egy parkolóba ahol felvettünk még egy réteg öltözettett magunkra, a biztonság kedvéért. Innentől kezdve a Jostedal Glacier Nationalpark területén tartózkodtunk.


Indulás a gleccserhez

Már messziről lehetett hallani a vízesés robaját.

Ilyen távolságból is hatalmasnak tűnik az Oldeskaret.




Egy tipikus gleccser völgy. Anno, amikor a gleccser még sokkal nagyobb volt a jég a mozgása során U alakúra csiszolta a völgyet. Közben hatalmas sziklákat tépet ki a hegyből és vitte arrébb a jégfolyam, majd amikor a jég elolvadt a völgyben ottmaradtak a kőtömbök.

Gleccservölgy

A vízesés fölött



A levegő kezdett hűvösödni, érezni lehetett, hogy már közel vagyunk a célhoz. Kellett egy kis idő míg az ember felfogta, hogy most augusztus van és mégis jeget lát.

Haugabreen

Meglepő módon szinte a jég mellett szó szerint virágzik az élet.






Ebéd után lesétáltunk a gleccserhez. Érdekes, hogy kék színű amit a fénytörés okoz.



A ott a "kapuban" bármelyik pillanatban leszakadhat egy-egy jégtömb.


A jég alatt



Élő sziget a gránit tengeren





A túra során több sziklaoszlopot láttam, amit egymásra rakott kövekből építettek. A képen látható objektum vagy néhány erős hegymászó  állttal épített emlék vagy pedig a természet által épített műalkotás.



Elindultunk visszafelé a parkolóba, mert még volt programunk aznapra.



Kicsit meredek a hegyoldal.


Törpefűzfa

A szemközti hegyoldalon szinte szikráztak a sziklák a napsütésben ott, ahol folyt le róluk a gleccservíz.


Már leértünk a viszonylag sík terepre.


Itt a folyók hatalmas vízhozamúak a sok folyamatosan olvadó gleccsernek és a nagy lejtésű völgyeknek köszönhetően.

Rénszarvaszuzmó (Cladonia rangiferina), áfonya és néhány moha


Az ilyen magányos sziklákat szállít a jég.


Civilizáció!

Ha olvassák ezt a cikket a minket vendégül látók ezúton is szeretném megköszönni, hogy elhoztak minket erre a csodálatos vidékre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése