2016. december 11., vasárnap

Dámvadak nyomában

Gondolhatnánk, hogy mivel egy nagyobb vadat méretéből adódóan könnyebb észrevenni, ezért könnyebb is lefotózni. A tapasztalatok után elmondható, hogy ez nem teljes mértékben van így. 
Lehet, hogy egy őz nagyobb "célpont" , mint egy cinege, de az érzékszervei kifinomultak és gyorsan el tud menekülni, ha nem érzi magát biztonságban. Ezt most megtapasztalhattam a dámszarvasokkal is.

Már évek óta szerettem volna dámszarvas fotózásra menni ősszel, de különböző okok miatt ez mindig elmaradt, nem úgy mint idén.
Még szeptemberben megkérdeztem kedves barátomat és évfolyamtársamat, Attilát, hogy ősszel nem lenne-e kedve egy túrára a Sarkad közeli erdőkben. A Sarkadhoz közeli több erdőben is nagy számban élnek dámszarvasok, az Alföld egyik legerősebb állománya található ott.

Kora reggel indultunk ki a terepre, de már éppen kelt fel a Nap mire megérkeztünk az első erdőhöz. Halkan beszélgetve haladtunk az ösvényen és figyeltünk. Egyszer csak szólt nekem, hogy ott egy szarvas. Kérdem, hogy hol és felé mutatott. 
Ott állt egy fiatal bika, tőlünk csak pár méternyire egy vadetető mellett. Óvatosan beálltunk egy fa takarásában és figyeltük és ő is figyelt minket. Sajnos a reggeli órákban nem sok fény van az erdőben így ebből a helyzetből nem sikerült jó képet készíteni róla, de szerencsére elindult kifele az erdőből, mi pedig az utat követve elévágtunk.

Dámszarvas (Dama dama)


Békésen legelészett, majd mit sem sejtve elsétált pár méternyire tőlünk. Pár perccel később még láttuk egy dámszarvas tehén társaságában.

Fel-alá járkáltunk a környéken, szarvasokat keresve, így jutottunk el egy földútra. Csendesen sétáltunk az úton, úgy, hogy takarásban legyünk. A sűrűből először azt hittük hogy dám jött elő, de hamar kiderült, hogy egy patás rokona az, az őz. 
  
Őz (Capreolus capreolus)

Nem volt egyedül a suta, vele ment az ide gidája.
  

A mályvádi erdőhöz tartva ismét láttunk egy őzet, egy erős bakot. Kis keresgélés után talált egy rést a kerítésen és eltűnt szemelől.

A mályvádi erdőben nem jártunk sikerrel, egy jó bikát láttunk, de az sem engedte magát fotózni. Nem is akartunk mélyebbre hatolni ebben az erdőben mivel már javában vadászidény volt és nem szerettünk volna kellemetlen helyzetbe kerülni a helyi vadásszal vagy vadőrrel.
Egy jó hosszú séta után visszakerültünk a biciklikhez és Doboz irányában megálltunk egy erdőfoltnál.

Az Alföld leggyakoribb szarvasféléje fogadott minket.

Az erdőben haladva megláttunk három dámtehenet, de mivel ők nem közeledtek felénk így hát mi követtük őket. Miután már nem láttuk őket egy erdei úton sétálva egy kereszteződéshez értünk. Itt arról tanakodtunk, hogy most merre tovább, de valaki más döntött helyettünk.
Egy dámbika váltott ki a jobb felső erdőből majd átsétált a mellettünk lévőbe. Itt vártam a pillanatot, hogy mikor ér két fa közé és fordul felem és... és... igen! Valami hasonlóra gondoltam, elsőre nem is rossz.

Mi az út közepén guggoltunk, így kész csoda, hogy nem rohant el azonnal, de nagyon gyanakodott ránk.



Kerestük még egy kis ideig az agancsosokat, de már közeledett az ebédidő és már kigyalogoltuk magunkat. Adva az erdő másik oldalának is egy esélyt megnéztük mi jár arrafelé. 
Azon nem lepődtünk meg, hogy őzek lesznek ott is.  
 

Még mielőtt eltettem a fényképezőt, gyorsan lekaptam egy karvalyt amint elsuhant mellettünk.
Karvaly (Accipiter nisus)

Itt szeretném megköszönni Attilának és családjának, hogy vendégül fogadtak erre a másfél napra amit ott töltöttem. 
Véleményem szerint, első szarvasfotós túrának jó volt, bár kicsit kevés szarvast láttunk ahhoz képest, hogy mennyiről lehet hallani a környéken. Biztos a kevésbé háborított részeken voltak, ahová mi nem mentünk.

2016. november 20., vasárnap

Egy túra Ukrajnában

A Youth Unify YMCA csoport a 2016-os tábora Ukrajna nyugati részében, Verkhovynaban volt, amely egy kis falu a Kárpátok vonulatai között. Ez egy vezetőképző tábor volt a YMCA csoportok számára. A délelőtti program főleg eszmecsere volt, délutánonként pedig vagy elmentünk egy kicsit sportolni a közeli mezőre vagy egyéb program volt. Az egyik délutáni szabadidő során tetem egy kis sétát a szállás közelében. Az út túloldalán egy kis patak csordogál. A szállás előtti szakaszon a mélysége csak pár cm, de néhány száz méterrel lejjebb már több méter szélesre és néhol méteres mélységű folyóvá duzzad.

A kisebb testű halaknak nem jelent gondot a sekély víz, sőt még menedéket is nyújt a nagyobb fajtársak elől, akik meginvitálnák a kisebbeket egy közös vacsorára, ahol a vendégből lesz a fogás. Mivel a víz hideg és gyorsfolyású, ezért mindig van elegendő oldott oxigén vízi élőlények számára a kisebb vízfolyásokban is.
Sebes pisztrán (Salmo trutta)

A hegyi úton séta közben egy pár tő baracklevelű harangvirágba botlottam. Ez a növény Európa szerte elterjedt és májustól októberig találkozhatunk virágjaival.
Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia)

Az út egy hegyi legelőre vezetett, amelynek a másik oldalán tanyák sorakoztak. Én csak a legelő széléig mentem, mert nem volt időm egy nagyobb sétához. 
Itt a Bükki Nemzeti Park címernövényét találtam meg, a szártalan bábakalácsot. A néphiedelem szerint, ha a ló nyakába kötötték a növényt, az elmulasztotta a ló fáradtságát.
Szártalan bábakalács (Carlina acaulis)

Visszafele menet megálltam egy hangyabolynál, hogy kipróbáljam, tudok-e csinálni róluk pár makró képet.
Erdei vöröshangya (Formica rufa)



A boly közelében egy enyves zsálya virított a fák árnyékában
Enyves zsálya (Salvia glutinosa)

Egy tipikus vidéki hangulatú kép.

...
A túra első szakasza

Fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)

Közönséges szerecsenlepke (Erebia aethiops)

Az erdei derécét "romvirágocskának" is nevezték, mert ez volt az első növény, amelyik kinőtt a városok romjai alól a II. világháborúban. A népi gyógyászatban gyomor- , bél- és húgyuti betegségek kezelésére használják a leveléből készült teát.
Erdei deréce (Epilobium angustifolium)



 Egy pár perces pihenő közben volt időm egy panorámaképre.

Mint egy óriási sün a hegy a fenyőkkel a hátán.






A sok ismerős virág után feltűnt egy újabb, a gilisztaűző varádics. Főként a szárított virágjából készített teával pusztították el a háziállatok és emberek szervezetében élő élősködőket, de mérgező hatása miatt ma már nem ajánlják ezt.
Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)


Egyesek nem szeretnek átlagosak maradni, ezért inkább a többiek fölé emelkednek.


A fenyőfák árnyékában néhol gombák vírítottak.
Narancsszínű enyveskorallgomba (Calocera viscosa)


Az erdő csendjét a cinegék törték meg akik egyik pillanatban még egy száraz ágon ültek, majd a következőben már egy bokorból szóltak.
Barátcinege (Poecile palustris)

Magasabban jártunk a legtöbb környező csúcsnál.


Itt nincsenek kikötözve az állatok, szabadon sétálhatnak kerítéstől kerítésig, ami itt jó nagy távolság, de medvék miatt érdemes odafigyelni a jószágokra.

Kiértünk az erdőből egy hatalmas mezőre, ahol sokkal jobban lehetett érezni a hűvös szelet.



A szártalan bábakalács fehér virágszirmai virítottak a nagy zöld mezőben.



Néhol lehetett látni kapcsos korpafüvet. Eme növény rokonai, karbon korban több tízméter magasságúra nőttek meg és a ma kibányászott fekete kőszén nagyrészének szolgáltak anyagául.
Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

Randomló.



Feltűnt nekem, hogy itt alig láttam kerámiacserepes tetőket, szinte mindenhol palatető fedte a házakat, de hogy miért, azt elfelejtettem megkérdezni.


Készen áll a következő generáció egy nagy utazásra.
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)



Itt a hegyek alapkőzete mészkő, emiatt a lehulló csapadék hamar el tud szivárogni, így nincsen sok felszíni víz.



Terebélyes harangvirág (Campanula patula)

Nyugat felé Magyarország a látóhatáron túl...

...kelet felé Ukrajna.

A hegygerincen való sétálás közben egy atalanta lepkét láttunk, amely a széllel küzdve haladt a célja felé, egy kis pihenő után.
Atalanta lepke (Vanessa atalanta)

A hegytetőn megpihentünk a buszméretű sziklákon.


Sokan valamilyen módon emléket akartak alkot számukra vagy valakinek. Ennek egyik módja, hogy felfestenek valamit a sziklára. Szinte az összes ilyen írás ukránul volt a sziklákon, de néhány üzenethez nem kellett nyelvtudás, tudjátok mikre gondolok.

A pihenő és a fotózkodás után elindultunk visszafelé a fesztiválhoz. A dolmányos varjakat nem zavarta a jelenlétünk.
Dolmányos varjú (Corvus cornix)




A délutáni napsütésben egy kis fürge gyík napozott a köveken.
Fürge gyík (Lacerta agilis)




Lehet, hogy a ló már számított ránk és ezért húzódott messzebb az úttól.

Minden alkalommal, amikor a hegyek között túrázok számítok rá, hogy fogok hollót látni. Itt is számítottam rá, de a túra nagy részén csak a hangját hallottam.
Holló (Corvus corax)

Összességében élveztem ezt a kb. 15 km hosszú túrát. Bár a túravezető elmondása szerint rövidebb lett volna a túra, de ez nem zavart. Ezen hét során, amit Ukrajnában töltöttem megtapasztalhattam Ukrajna azon oldalát, amit ritkán látunk a hírekben. A természet, a kultúra és a hagyományok olyan értékek amelyeket meg kell tapasztalni szerintem, ahelyett, hogy csak a képernyőt bámulva mondanánk véleményt róla.

Köszönöm a Youth Unify csoportnak, hogy résztvehettem a vezetőképző táboron és az MKIE-nek a támogatást.