2014. december 27., szombat

Karácsony, vadlúdak, virágok

Egy kis összefoglaló a kétsopronyi Karácsony természeti képeiről. A tavalyi évhez hasonlóan most is fagypont felett sőt nappal +10 celsiusfok volt .

December 23-án gyönyörű naplemente ragyogta be az égboltot.


Újhold után a Holdból ismét egyre többet fogunk látni.


Másnap 24-én szikrázó napsütés és felhőtlen ég köszöntötte az embert. Gondoltam, hogy elmegyek egyet sétálni a környéken. Az elmúlt pár napban csak otthon lustultam és amúgy is rég jártam a tavaknál, így hát rámfért ez a kiruccanás. Sokáig nem kellett mennem, hogy fotó témát találjak mert azok találtak meg engem. Nem is egy hanem 102 nagy lilik szállt el a fejem felett amikor kiléptem az utcára.
Nagy lilik (Anser albifrons)




Tovább szálltak dél felé. Magyarországon a legnagyobb tömegben átvonuló vadlúd-faj.

Már másfél kilométert legyalogoltam, de még mindig nem láttam a nagy lilik óta olyat amit fotózni lett volna érdemes. Megnéztem az árok partján a nádast hátha találok benne sárszalonklát, amikor egy távoli fáról hangokat hallottam meg először azt hittem, hogy szajkó az, de kellemeset csalódtam. Egy eddig általam nem látott madár hallatta a hangját, egy fenyőrigó. Nálunk ritkán költ, elsősorban téli vendégként jelenik meg hazánkban.
Fenyőrigó (Turdus pilaris)


Meglátogattam a Kétsopronyi-homokbányatavat. Már három hónapja nem jártam itt. Azóta sok minden megváltozott. A fák ledobták leveleiket, a nád elsárgult és néhány vereben és pár cinkén kívül semmi se mozdul. Még ki fogok nézni a télen párszor erre a tóra, mert idén márciusban itt láttam csörgő és böjti récét is néha-néha.
Indulnék vissza amikor meglátok egy árnyat a diófán. Fekete, fehér, vörös minta. Ez nem lehet más mint egy harkály pontosabban egy nagy fakopáncs. Egy-két képet akartam volna csak csinálni és már indultam volna, de észrevettem, hogy egy dió van a csőrében.






Megfigyeltem a módszerét. Szed magának egy diót majd rászáll vele egy fatörzsre. Az ölébe teszi a diót és a fába vály egy kis mélyedés ahová azt beilleszti. Ha kicsi a mélyedés akkor folytatja a munkát addig amíg a dió nem szorul a lyukba. Ez után elkezdi kopácsolni a dió héját amíg az be nem törik majd kiszedegetni a dióbelit. A dió fontos eleségül szolgál az itt maradt madaraknak, mert olajos magvak révén a madarak ezek állttal tápanyagot raktároznak el, de a belsejéhez nehezen férnek hozzá a kemény héja miatt.

A kertben, mintha tavasz lenne virágok nyílnak egymás után. A hóvirág nemsokára kinyílhat. Virágzik a százszorszép, a cickafark és a pitypang. Sajnos ha jön egy komolyabb fagy akkor a most rügyezésnek indult növények elfagyhatnak.
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) 

Százszorszép (Bellis perennis) 

Cickafark (Achillea millefolium) 


Pitypang (Taraxacum officinale)

Kécsit megkésve, de Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak.

2014. november 9., vasárnap

Daruvonulás Kardoskúton

 Már évek óta tervezem, hogy eljussak a kardoskúti Fehér-tóhoz daruvonulás idején ám eddig mindig közbe jött valami. Azonban idén a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör szervezésében ezt sikerült elérnem. Délután fél háromkor indultunk Békéscsabáról napsütésben, azonban Kardoskúton már felhős ég várt ránk. A látvány és a hang mindent megért. Sík terep ameddig a szem ellát. A látóhatár felett pedig több száz, több ezer madár repült és hallatta a hangját.
 A túl kevés fény volt ahhoz, hogy jó képek készüljenek, de a madarak se könnyítettek a helyzeten. Tartottak egy bizonyos távolságot.
Daru (Grus grus)


A sebesség korlátozó tábla rájuk nem érvényes?


Darvakon kívül több ezer vadlúd, köztük nagy lilik is megpihen a tavon.
 Nagy lilik (Anser albifrons)

 A magasles mellett szürke marhák legeltek. Amikor megállt az egyik kocsi mellett az egyik bika akkor fogtam fel, hogy mekkora állatok valójában.
Szürke marha (Bos primigenius taurus hungaricus)


Nézeteltérés

Ezen a képen láthattuk utoljára a Napot aznap.

A távolban egy hím kékes rétihéja vadászott.
Kékes rétihéja (Circus cyaneus)


Napnyugtakor a gulya visszaindult az éjszakázóhelyére.



A teljes sötétség beállta előtt szállt be a tóra több ezer daru és vadlúd. Az egész délután során ekkor voltak a leghangosabbak.

További megfigyelt fajok: nagy póling

2014. november 1., szombat

Északi gólyahír

 Még nyár közepén találkoztam ezzel a pályázattal, melynek témája a fehér gólya (Ciconia ciconia). Ez felkeltette a figyelmemet, de egyben kétségekbe is ejtett. A gólya nagy termetű madár amely egész jól kitölti az LCD kijelzőt (ha elég közel vagyunk hozzá), azonban, hogy valami ütős képet készítsek ahoz több kell, mint egy a falusi általános iskola kéményén ücsörgő "szobor". Az emberek legtöbbször a villanyoszlopokon vagy a kéményeken látják őket, esetleg néha röptükben azonban táplálék keresés közben jóval kevesebben. Teltek a hetek, de több környékbeli túrámon sem keresztezte az utamat egyetlen gólya sem, mígnem a legváratlanabb helyen, szinte a kertünk végében láttam egerészni az egyik szülőmadarat. Kiosontam az utcára, hogy becserkészem. Időközben peckesen kijön a betonos útra. Megijedt valamitől és elszállt a fák, én meg nyomtam a gombot és reménykedtem, hogy egy tökéletes pillanatot kaptam el. Két képet kiválasztottam és elküldtem e-mailben. Úgy voltam vele, hogy vagy nyerek vagy nem. Nem idegeskedtem rajta, majdnem el is felejtettem az egészet amíg nem kaptam egy e-mail, hogy a kiállított képek között van az én képem is és, hogy jöjjek el az eredményhirdetésre. Elmentem volna, de sajnos aznap utaztam haza máshonnan így hát megkértem, hogy mondja el a helyezésemet. Annyit írtak, hogy helyezett vagyok. Ma jelent meg az eredmény a honlapon.

http://www.eszakigolyahir.hu/content/fotopalyazatunk-eredmenye

Harmadik helyezett lettem az ifjúsági kategóriában. Ez az első természetfotós pályázat amin részt vettem és nem láttam nagy esélyét a helyezésre. Ez ösztönöz arra, hogy a jövőben további pályázatokon is részt vegyek. Itt megragadnám az alkalmat arra, hogy gratuláljak a többi helyezettnek valamint a többi pályázónak is akik részt vettek a pályázaton, mert közöttük vannak olyanok akiknek nagyon tetszettek néhány képük.

A harmadik helyezést elért fotóm.

A másik kép amit beküldtem.


November 30-ig lehet szavazni a közönségdíjra.

http://www.eszakigolyahir.hu/content/eszaki-golyahir-fotopalyazat-ifjusagi-kategoria#overlay-context=
.
http://www.eszakigolyahir.hu/content/eszaki-golyahir-fotopalyazat-felnott-kategoria#overlay-context=

2014. október 27., hétfő

Kicsi katona

Lehetőségem volt majdnem egy teljes hetet töltenem a balatongyöröki Sóvárban ahol a magyarországi KIE ismét megrendezte a vezetőképzőt. Aki kíváncsi arra, hogy ez mit takar vagy, hogy mi a KIE az írjon rám vagy keressen rá a Google-n.
Ezen a héten az első pár nap esővel és borús idővel kezdődött, de az utolsó napokra néha kisütött a Nap. Az egyik délután mikor a parton volt programunk, megpillantottam egy madarat a nádas szélében. Fölbukkant majd pár másodperc után újra eltűnt. Sejtettem, hogy mi lehet de megvártam a foglalkozás végét a megbizonyosodásomra. A Sóvárba való visszaindulás előtt készítettem ezt a pár képet a gödényalakúak rendjének legkisebb és egyik legritkább képviselőjéről a kis kárókatonáról. Magyarországról az 1900-as évek elején kipusztult, majd stabil állománya 1980-ban alakult ki amely azóta is gyarapodik. Jelenleg a magyarországi állomány 600-800 pár közé tehető.

 Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus)



További megfigyelt fajok: búbos vöcsök, bütykös hattyú, dankasirály, dolmányos varjú

2014. október 12., vasárnap

A néphiedelem halálmadara

 Kuvik vagy népnyelven halálmadár, Európa szerte, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában gyakori madár. A halálmadár nevet onnan kapta, hogy a babonák szerint ha valakinek a házán megszólal akkor ott valaki meg fog halni. Ez természetesen nem igaz, sőt a görögök kifejezeten tisztelik, mivel Pallasz Athéné ókori görög istennő szent madara. A baglyok közül ő viseli el legjobban az ember jelenlétét, bár így se könnyű lefotózni...
Kuvik (Athene noctua)




Napnyugta környékén már előjön rejtekhelyéről és vadászatra indul. Tápláléka nagy részét rágcsálok alkotják, de rovarokra, denevérekre és madarakra is szokott vadászni.


2014. szeptember 28., vasárnap

Szamos bazár


Szombat reggel kicsit hűvös volt, de a KIE egyesületet nem tartja ez vissza egy kis romániai túrától. Békéscsabán még 10-11° C volt...

...viszont nemsokkal a határ átlépése után csökkenni kezdet a hőmérséklet 6 Celsiusig, de még nem is voltunk a hegyek között.
Ez nem füst, hanem földre szállt felhő.

A Varasó-réten parkoltunk le a kocsikkal, nem messze a Varasótól.. Nem tűnik túl magasnak azonban a csúcsa 1448 méteren van.

A túra során hatalmas fenyőfák magasodnak mindenfelé. Függőlegesen....

...és a földel egy síkban is. Lombhullatókkal alig találkoztunk, mert már túl hideg van nekik ilyen magasságban. 1200 méter felett a különböző fenyők az erdőalkotók.

Mivel pár nappal ezelőtt szakadt az eső, ezért a gombák nőnek, mint a gombák mindenfelé. Sok fajukat láttuk a hegyen.
Árszerű enyves-korallgomba (Calocera cornea)


Lucfenyő (Picea abies)


Galambgomba faj (Russula sp.)

Az Aragyásza-barlang, románul Cetatile Radesei egy 200 méter hosszú, több csarnokból álló barlang. Nem árt ha hoz az ember magával fejlámpát, mert azon a pár darab sziklaablakon kívül nem szűrődik be semmilyen fény, a barlangon való átjutást pedig nehezítik és egyben izgalmassá is teszik a falétrák, a sziklafalakon való mászások és a patakmederben való gázolás.






A barlang kijártánál lévő Medúza-zugban fotóztam ezt az érdekes természeti jelenséget. Ezt üstnek nevezik és akkor alakul ki amikor a gyorsan áramló víz egy kis követ elkezd körbe-körbe pörgetni egy nagyobb sziklán és így egy szabályos kör alakú függőleges mélyedés vésődik a sziklába.

A patak folytatta az útját a Szamos felé mi viszont felfelé haladtunk a túraútvonalon.

Gombák úton-útfélen.
Húsvörös nyálkagomba (Lycogala epidentron)

A hűvös őszi levegő már kezdi elszínezni páfrányokat.



Hatalmas mészkő sziklafal emelkedik a Meleg-Szamos forrása fölé.

1351 méteren megérkeztünk a Belvedere sziklaerkélyre. Számomra ez volt a túra vége, mert ez után jött egy brutálisan meredek lejtő amit a Medúza-zugban megzúzódott medencém nem bírt volna ki, ezért innen visszafordultam, de a látványért idáig is megérte eljönni.




Rálátás a 150 méterrel alattunk folyó Meleg-Szamosra.


A sziklák mélyedéseiben ahol megmaradt egy kis föld, különböző növények telepednek meg. Például kőtörőfüvek és mohák.
Fürtös kőtörőfű (Saxifraga panniculata)


Közönséges serlegzuzmó (Cladonia pyxidata)


Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

Ízletes rizike (Lactarius deliciosus)

Nyári laskagomba (Pluteus pulmonarius)


Cifra lemezestapló (Gloeophyllum sepiarium)




A túra során több ilyen szétrágott fenyőtobozt láttam. A mókusok jelenlétére utalnak ezek.

Egész nap váltakozott a napsütés és a borús idő. A napsütés ellenére sem volt melegebb 15 celsiusfoknál.

Mint valami élőholtak karjai, a szürke színű szarvasagancsgombák úgy nőnek ki a kidőlt fából.
Szarvasagancsgomba (Xylaria hypoxylon)

Szegett tapló (Fomitopsis pinicola)

A környéken ritkák az állóvizek, mert kevés a vízzáró réteget képző anyag.

Sok gőtelárva nem alakult még át teljesen.

Varasóról készítettem néhány tájképet a Bihar hegységről a lemenő Nap fényében.



Prémes tárnics (Gentianopsis ciliata)

Ilyet se látni bárhol. Ez a fenyőfa szinte teljesen ránőtt a sziklára.

A birkák is megérkeztek a tisztásra indulásunk előtt.

Felejthetetlen és gyönyörű túra volt ez számomra szeptember végén. Remélem lesz még alkalmam a visszatérésre.