A vízszint még lejjebb volt mint a legutóbbi látogatásomkor. Érkeztem után az első fél órában hallottam egy gémet a tó végében, valamint leszállt 6 réce a tóra, valószínűleg kanalas récék voltak, ám még szürkületben megijedtek valamitől és elrepültek.
Napkeltekor felhagytam a leshelyen való várakozással, mert nem utal arra semmi jel, hogy érdemes ottmaradnom. A szokásos körömre indultam, hogy hátha találok valamit a tó másik oldalán. A már említett gém megmutatta magát és nem volt egyedül. Egy fiatal és egy felnőtt példány kergette egymást. Próbáltam közel osonni hozzájuk ám a fedezéket nyújtó nád ellenére is észrevettek és elszálltak.
Szürke gém (Ardea cinerea)
Parlagi galamb (Columba livia domestica)
Meglepetés! A nádas túloldaláról felszállt egy gém. Kicsit későn fókuszáltam rá (ez pár tized másodpercet jelent) így már messze volt a kattanáskor.
Az állomány egy része nem vándorol el, így van esély rá, hogy késő ősszel, télen is találkozzak majd velük.
Gondoltam már úgyse lesz semmi a tó legvégében, de nem szabad a véletlenre hagyni a dolgot. 80 méterről a tó végében lévő még megmaradt víz partján egy gömb alakú dolgot véltem látni. Készítettem róla egy képet, hátha valami madár az.
Amikor ráközelítettem a képre megállt a vér az ereimben. Most már biztos voltam benne, hogy madár az a dolog ott. 50 méteren keresztül a legóvatosabban lopakodtam felé a nád takarásában. A nádtakarást végét elérve még mindig messze voltam tőlem, de a közelebb jutáshoz a nyílt terepen kellett tovább haladnom.
Kis töprengés után vállalva a leleplezésődés kockázatát elkezdtem hason csúszni a kiszáradt tófenéken. A madár észrevett, de nem szállt el hanem folytatta azt amit addig is tett: az iszapban keresgélte a táplálékát. Félméterenként csináltam pár képet róla, mert bármelyik pillanatban elrepülhetett volna.
20 méter hasoncsúszás után eljutottam ahhoz a ponthoz ahonnan már nem tudtam előrébb menni, mivel egyre mélyebb szintre kerültem a tófenéken közeledve a talajvíz szintjéhez és ha tovább megyek akkor elsüllyedtem volna a vízparton. 10 méterre voltam tőle, és hogy mitől?
.
.
.
Egy sárszalonkától. Nem most találkoztam először ezzel a fajjal, tavaly láttam hatot egy másik környékbeli bányatónál, ám ilyen közel nem voltam hozzájuk.
Bár rendszeres fészkelő faj Magyarországon, ám nem gyakori faj. A vele való találkozásra a tavaszi és őszi vonulási időszakban van a legnagyobb esély. Ilyenkor megpihennek a leengedett halastavaknál, csatornapartokon és egyéb vízparti élőhelyeken. Itt futhatunk össze velük.
Sárszalonka (Gallinago gallinago)
Az álom nem tarthat örökké. Egyszer csak meggondolta magát, elkezdett távolodni majd elrepült a tó másik végébe.
Nem volt nagy fajbőség, de a sárszalonka teljessé tette a reggelt. Mint sok itt látott faj ő is fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000Ft. Ha lesz egy szabad reggelem kijövök még az ősszel a tóhoz hátha láttok hozzá hasonló ritka fajokat.
További megfigyelt fajok: balkáni gerle, barázdabillegető, búbos pacsirta, fácán, szürke gém