Sárszalonkás jóreggelt!

A múltkori "sikertelenség" után reményekkel telve indultam a Krajcsó-bányatóhoz. Gondoltam, hogy mostmár benne vagyunk a vonulási időszakban rendesen, így több madarat láthatok majd.

A vízszint még lejjebb volt mint a legutóbbi látogatásomkor. Érkeztem után az első fél órában hallottam egy gémet a tó végében, valamint leszállt 6 réce a tóra, valószínűleg kanalas récék voltak, ám még szürkületben megijedtek valamitől és elrepültek.
Napkeltekor felhagytam a leshelyen való várakozással, mert nem utal arra semmi jel, hogy érdemes ottmaradnom. A szokásos körömre indultam, hogy hátha találok valamit a tó másik oldalán. A már említett gém megmutatta magát és nem volt egyedül. Egy fiatal és egy felnőtt példány kergette egymást. Próbáltam közel osonni hozzájuk ám a fedezéket nyújtó nád ellenére is észrevettek és elszálltak.

Szürke gém (Ardea cinerea)

Már az első napsugarakkal együtt megérkeztek a környék galambjai és a számuk csak egyre nőtt. Több kilométeres körzetben szinte ez az egyetlen vízforrás a vadak számára, így ide járnak inni.

Parlagi galamb (Columba livia domestica)

Meglepetés! A nádas túloldaláról felszállt egy gém. Kicsit későn fókuszáltam rá (ez pár tized másodpercet jelent) így már messze volt a kattanáskor.
 Az állomány egy része nem vándorol el, így van esély rá, hogy késő ősszel, télen is találkozzak majd velük.

Gondoltam már úgyse lesz semmi a tó legvégében, de nem szabad a véletlenre hagyni a dolgot. 80 méterről a tó végében lévő még megmaradt víz partján egy gömb alakú dolgot véltem látni. Készítettem róla egy képet, hátha valami madár az.
Amikor ráközelítettem a képre megállt a vér az ereimben. Most már biztos voltam benne, hogy madár az a dolog ott. 50 méteren keresztül a legóvatosabban lopakodtam felé a nád takarásában. A nádtakarást végét elérve  még mindig messze voltam tőlem, de a közelebb jutáshoz a nyílt terepen kellett tovább haladnom.
Kis töprengés után vállalva a leleplezésődés kockázatát elkezdtem hason csúszni a kiszáradt tófenéken. A madár észrevett, de nem szállt el hanem folytatta azt amit addig is tett: az iszapban keresgélte a táplálékát. Félméterenként csináltam pár képet róla, mert bármelyik pillanatban elrepülhetett volna.
20 méter hasoncsúszás után eljutottam ahhoz a ponthoz ahonnan már nem tudtam előrébb menni, mivel egyre mélyebb szintre kerültem a tófenéken közeledve a talajvíz szintjéhez és ha tovább megyek akkor elsüllyedtem volna a vízparton. 10 méterre voltam tőle, és hogy mitől?
.
.
.
Egy sárszalonkától. Nem most találkoztam először ezzel a fajjal, tavaly láttam hatot egy másik környékbeli bányatónál, ám ilyen közel nem voltam hozzájuk.
 Bár rendszeres fészkelő faj Magyarországon, ám nem gyakori faj. A vele való találkozásra a tavaszi és őszi vonulási időszakban van a legnagyobb esély. Ilyenkor megpihennek a leengedett halastavaknál, csatornapartokon és egyéb vízparti élőhelyeken. Itt futhatunk össze velük.

Sárszalonka (Gallinago gallinago)

Megfigyeltem a táplálkozás módját is. Csőrét, mint földvizsgáló fúrótornyot leszúrja a földbe 5-6cm mélységig. Ha szerencséje van akkor valamilyen férget vagy gilisztát sikerül találnia amit kihúz a mélyből és megeszi. Orrnyílásai a csőr tövénél vannak, hogy ne kerüljön víz vagy szennyeződés az orrnyílásaiba ami eltömítené azokat. Így nem fullad meg táplálkozás közben.

Az álom nem tarthat örökké. Egyszer csak meggondolta magát, elkezdett távolodni majd elrepült a tó másik végébe. 

Nem volt nagy fajbőség, de a sárszalonka teljessé tette a reggelt. Mint sok itt látott faj ő is fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000Ft. Ha lesz egy szabad reggelem kijövök még az ősszel a tóhoz hátha láttok hozzá hasonló ritka fajokat.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, barázdabillegető, búbos pacsirta, fácán, szürke gém