Az utolsó reggel kicsit lassan akart elkezdődni. Mindenki elcsigázott volt. Még ágyban maradtunk volna, ha nem akartuk volna kihasználni az utolsó napunkat.
A reggeli után induláshoz összepakoltunk, fogtuk a kistáskánkat és elindultunk túrázni a Il-Majjistral Nature & History Parkba. A part mentén elindultunk északi irányban. A táj mondhatni elég kopár volt. Azon a néhány épületen kívül, amelyek a magasparton álltak semmi más nem nyújtott árnyékot. A szikrázó napsütésben kipróbáltam a polár lencséket a fényképezőmön. Ez lett az eredmény.
Bár itt szinte csak szikla van, a növényzet mégis megtud élni.
Találtunk egy utat ami a tenger felé vezetett egy nagy sziklafal mellett, de mi inkább egy, az útról induló ösvényen lementünk a partra, mert ez rövidebb út volt.
A sziklák között, mintha döglött hal szagát éreztem volna, bár engem jobban emlékeztetett arra a garnélás szendvicsre amit pár napja ettem. Megnéztem, hogy mi bűzlik itt.
Nos nem más, mint több száz vitorlás medúza. Ezek a medúzák a vitorláshajókhoz hasonlóan a vitorlájukkal szélbe kapaszkodva utaznak. Jelen esetben, mivel önálló mozgásra nem képesek, így a szél zátonyra fújta őket. Nem veszélyes a mérgük, de nem tanácsos simogatni őket.
Vitorlás medúza (Velella velella)
A medúzák között feltűnt néhány hal, de nem bizonyultak túl fotogénnek. A tengeri akvarisztikában ismert barátsügér (Chromis viridis) mediterrán rokona ez a faj (Chromis chromis).
Mediterranean Damselfish (Chromis chromis)
A kilátás csodálatos volt...
... de nem ártott néha a lábunk elé is nézni.
A túra során több helyen is lehetett látni a letűnt korok emlékeit, korall kövületeket.
A szikláról sziklára való ugrálással csak óvatosan, mert könnyen a dolgok mélyére tekinthetünk.
Ez nem jelent gondot annak, akinek van szárnya. A távolban feltűnt egy kék kis madár. Pár órával korábban már láttam a túra elején, amikor a medúzákat fotóztam, de akkor nem sikerült képet csinálni róla. Bár most is messze van, de látom.
Hogy mi is ez a jó madár? Nem más, mint Málta nemzeti madara, a kék kövirigó. Tipikus mediterrán faj. Dél-Európában, Észak-Afrikában és Északnyugat-Ázsia hegyvidékein találkozhatunk vele.
Kék kövirigó (Monticola solitarius)
A tengeren nem volt túl nagy forgalom. A távolban ringatózott a vízen egy pár sárgalábú sirály. Az egyik közelebb is megmutatta magát, de nem sokáig.
Sárgalábú sirály (Larus michahellis)
Visszafele úton észrevettem a repedés (bár lehet, hogy inkább szakadék) oldalán egy kék kövirigót szinte köpésnyi távolságra, azonban mire ráfókuszáltam volna elrepült és ottmaradt a tátongó mélység.
A szigeten több felé lehetett látni az embermagasságú agávékat a 4-5 méter magas virágzatukkal. Nálunk dísznövényként terjedt el, de itt Máltán a kedvező körülményeknek köszönhetően a vadonban is elvan.
Agávé (Agave americana)
Délután egy kis pihenés után még egyszer, utoljára lementünk a tengerpartra. Miközben haladtunk a sziklás part felé, ahol kevesebb ember volt, a kövek között észrevettem egy kis gekkót, de ő nem akart látni engem, ezért elbújt.
A parti sziklák között nyüzsgött az élet. Lóaktíniák, csigák és remeterákok, beljebb barna algák is nőttek a mélyebb vízben, de a fényképezőm és a saját biztonságom érdekében is inkább a sziklák között maradtam.
Lóaktínia (Actinia equina)
Remeterák (Clibanarius erythropus)
Este szerencsénkre a láthattuk a lemenő nap utolsó fényeit.
Nos, ennyi volt röviden ez a hét Máltán, felejthetetlen élmény számomra. A következő kiutazás nyár közepén lesz, a szezon derekán. Már számolom addig is a napokat.
