Mozgalmas április

Legutóbbi fotós túrám a Krajcsó-bányához vezetett. Itt a bányatavaknál két gulipán virágozta be a napomat. Most is hasonlóra számítottam az erdőnél.Gondoltam, hogy mivel már előfordult talán találkozni fogok egy parlagi sassal, közelről egy őzbakkal vagy valami olyan fajjal amit még nem láttam. Természetesen a nászidőszakban lévő fürge gyíkokat is kerestem, mert ilyenkor sokkal élénkebb a színük mint az év más időszakában.

Így hát elindultam 10:45-kor otthonról. Pár perccel később az erdő szélétől nem messze észre vettem egy nyulat amely felém futott. 

Mezei nyúl (Lepus europaeus)

Utol érte a porfelhője.

Olyan gyorsan futott vissza miután észre vett engem, hogy a felkavart porban alig lehetett látni a nyulat .

Alig tettem meg két lépést, de egy hang megállásra késztetett. Már hallottam ezt a hangot. Mint a varjúé csak sokkal mélyebb. Felnéztem a fejem fölé...és...igen az amire gondoltam, egy holló! Nagyon magasan szállt, szabad szemmel alig láttam. A 200 mm-es objektívből a maximumot hoztam ki nagyításilag, de így is csak egy apró része a képnek a madár.
Itt az Alföldön ritkaság számba megy a holló. Ha fel is bukkan egy-két példány akkor velük legvalószínűbben télen fogunk találkozunk mivel ilyenkor lejönnek a hegyekből, hozzánk elsősorban a Bihar hegységből, hogy táplálékot keressenek. Viszont ilyenkor április végén inkább már a nagy erdőkben vagy a hegyekben tartózkodnak, mert ilyenkor van a költési szezonjuk. 

Holló (Corvus corax)

Két egerészölyv vijjogót fölöttem melyek hamar eltűntek az erdő lomja mögött.
Haladok tovább a magas fűben amikor egyszer csak kiugrik előttem nem messze valami a fűből. Egy őzbak riadt meg tőlem egy kicsit. Még fiatal, 2 éves lehet. 5 másodpercig figyelt engem majd sarkon fordult és berohant az erdőbe.

Őz (Capreolus capreolus)

Átsétáltam az erdő másik oldalára amelyik a falu felől van. Ezen a szakaszon mindig láttam gyíkokat a tavaszi és nyári időszakban. A fák között énekes madarak dalolnak és röpködnek de jelenlétükről ennyit lehet tudni mert elrejti őket a lomb. 

Mintha sárgarigó szólalt volna meg annyira jó utánzó a seregély. A környezet zajait és más állatok hangját is képesek utánozni. 

Seregély (Sturnus vulgaris)

Az erdő szélén egy foltban virágzott a farkas kutyatej, melynek minden része mérgező.

Farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias)

Gyík keresés közben elég közel kerültem egy széncinegéhez. Ilyenkor már ritkán látják az emberek, mert nem az etetőkön táplálkoznak, hanem az erdőkben, ligetekben ahol találnak elég rovart maguknak és fiókáiknak.

Széncinege (Parus major)

Utam során hirtelen kisurrant a magas fűből a homokra egy nagy fürge gyík hím. Már levedlette a régi bőrét és most a nászidőszaki színeiben keresi a nőstényeket és védi meg a saját területét más hímektől mint ahogy én is láthattam ahogy egy kisebb hímet megkergetett. Ha ilyen esetben találkozik két hasonló méretű példány akkor vére menő harc lehet kettejük között ami az egyik elmeneküléséig tart.

Fürge gyík (Lacerta agilis)

Elindultam hazafelé az erdő melletti csatorna mentén. Már messziről lehetett hallani, hogy a csatornában amiben most víz is van, valami mozog és ez a valami egy tőkés réce gácsér volt amit felszállása után követett a tojó is. 

Ha nem szárad ki túl hamar a csatorna akkor lehet hogy itt fognak fészkelni ha még nincsenek is fiókáik. 

Tőkés réce (Anas platyrhyinchos)

Közel voltam már a földúthoz ami összeköti a Kereszt sort a faluba vezető bekötő úttal. Az egyik akácfa alatt megálltam amikor meghallottam egy pici madár hangját, felnéztem de csak annyit láttam, hogy valami apró élőlény ugrál az ágak között. Vártam pár percet mozdulatlanul hátha közelebb jön. Így is lett szinte a fejem felett volt egyszer-kétszer és a fényképező kattogása sem zavarta. Itthon kiderítettem, hogy egy sisegő füzékével futottam össze akkor. Terepen fitiszfüzikének néztem, de nem az. Van egy pár különbség köztük ami nehézséget okozhat a határozásban terepen főleg ha a két fajt nem látjuk egyszerre.

Sisegő füzeike (Phylloscopus sibilatrix)

Miközben a füzekét fotóztam észrevettem, hogy a falusi általános iskola kéményén fészkelő gólya pár egyik tagja épp a fészke felé repül.

Fehér gólya (Ciconia ciconia) 

Kiérve az erdőből egy barna rétihéja fogadott engem amely éppen vadászott.

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

A föld fölött szitált egyhelyben majd egyre lejjebb ereszkedett végül lecsapott az áldozatára amit ha szerencséje volt el is kapott.

A földúton két fácánkakas jelezte a területe határát. Dürgés idején sokkal óvatlanabbak mert a vetélytársakal és a tojókkal vannak elfoglalva. Ezért tudtam közel kerülni hozzá és ezért lesznek áldozatai ilyenkor az autóknak is.

A képen látható madarak közül egyik sem sérült meg.

Fácán (Phasianus colchicus)

Már fajokban gazdag ez az év Kétsopronyon pedig még csak áprilist írunk. Talán lesz hamarosan egy kifejezetten fácán dürgésre célzott fotózásom, de ez még csak ötlet. Legyen időm és jó időm is hozzá.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, egerészölyv, fekete rigó, mezei veréb,

Bihar túra: Évszakok határán III.rész - A Nagy-Bihar túra

Egy kicsit késve, de nem elhanyagolva megosztom veletek az eddigi talán leghosszabb túrámat amely eddig a legmagasabb is egyben. E magasság megdöntését természetesen tervezem, de, hogy mikor most csak annyit mondok erre, hogy majd amikor alkalmam lesz rá.

2015.április 9. 

Nagyváradról elindultunk busszal a Bihar hágó irányába. Már messzi kilométerekről látszott, hogy bár otthon már tombol a tavasz, ott a hegyekben még van hó. Hó, hó, hó, hó! Ennyi szilárd halmazállapotú vizet nem láttam (leszámítva tavaly a norvég gleccsereket) összesen az elmúlt néhány évben. Otthon idén egy-két hétig volt hó, az is csak pár centiméter ami egy-két nap alatt elolvadt, a levegőt inkább csak a szibériai fagyos szelek hűtötték, de azt dermesztően. 

2015. április 11.

Úgy gondoltuk, hogy egy kicsit későn indultunk el egy ekkora túrára, 11-kor és még napnyugta előtt vissza akartunk érni. A túraútvonal hossza 21 km volt 723 méteres szintkülönbséggel. A táborból  egy vezető és 6 középiskolás köztük én is indultunk el erre a túrára.

Ez a kép az előző nap készült a másik túrán. Mi a sípályától jobbra látható erdőben tettük meg a Nagy-Biharhoz vezető út első 2 km-es szakaszát majd egy rövid ideig a sípályán ezután ismét az erdőben haladtunk. A meredek hegyoldalon a lábszárig érő hóban nehezen haladtunk. Ezt úgy oldottuk meg, hogy egymás lábnyomába léptünk, mert a kitaposott nyomban már nem süllyedtünk mélyebbre.

Már magasan járt a Nap az égen amikor felértünk a Zengőre (Piatra Graitoare). Itt 1653 méteren megpihentünk egy kicsit, Találtunk egy pár négyzetméteres területet ahol már nem volt hó, így száraz helyre ülhetünk le. Mindenkinek beázott már a bakancsa, de ez minket nem zavart a 15-20 fokos napsütésben. Megettük a hozott szendvicseket, nézelődtünk még egy kicsit majd indultunk tovább.

A távolban látható építmény volt az úticélunk. Ezen a képen látható a tervezett útvonalunk a Tarnita Bihorului nyergen amin eljuthatunk a hegycsúcsra.

A távolban látható a Horgas-Havas amiről már írtam az előző részben. http://fabianpetermadarfotos.blogspot.hu/2015/04/bihar-tura-evszakok-hataran-ii-resz.html

Mint valami művészi alkotás olyan volt egyes helyeken a hó. Ebben a magasságban a szél formálta ezeket a formákat, majd amikor jéggé egybefagyott a friss hó, megtartotta az a pillanatnyi helyzetet amikor a jég egységgé tette.

1532 méteren a hómentes területeken már virágzott a kárpáti sáfrány, melyek a száraz fűben szinte világítottak a lila szirmaikkal és nem csak a virágok kezdtek éledezni ebben a magasságban, a lepkék is elkezdtek röpködni, természetesen még csak a korai fajok jelentek meg.

Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

A hegygerinc közepén haladtunk, mert a szélén látszott, hogy terhelés hatására bármikor leszakadhatott volna valaki alatt a hó.

1600 méteren belefutottunk egy olyan lénybe amire még csak nem is gondol az ember ilyen körülmények között. Ragadozónak ragadozó, de ez nem medve és nem is farkas. Sokkal kisebb az előzőeknél, súlycsoportjában viszont ugyan olyan veszélyes. Ez nem más mint egy pók. Egy  subadult hím.

Címeres karolópók (Diaea dorsata)

Közeledünk a célhoz, de odáig még van 3 km.

Egyre meredekebb a felfelé menetel.

Egy újabb hótorlasz.

A hegycsúcs elérése előtt még egy nyergen és egy meredek szakaszon kellett átmennünk. Az utóbbin szintben meneteléssel tettük meg, vagyis tartottuk a tengerszint feletti magasságunkat és a hegygerinccel párhuzamosan haladtunk. Ezt több tényező is nehezítette. Először is meredek volt a hegyoldal amelyen az eddigi úttal ellentétben nem bokáig érő hó volt hanem csak pár centiméter ez az állandó szélfúvás miatt jéggé fagyott össze ezáltal nagyon csúszott. Ezen a szakaszon lassan tudtunk haladni. Senkinek nem lett volna kedve, hogy 300 méter szintkülönbséget csúszon le a hegyről egy rossz lépés miatt.

Kiértünk a nyeregre melyről már oly közelinek tűnik a torony.

Még egy kicsi hiányzik.

1800 méter fölött.

Egy-egy komolyabb szél néha a toronyról lefújt egy kis havat. Ezt lehetett hallani is, mert ilyenkor beremegett az egész fémszerkezet. A hegycsúcs 1849 méter magasan van, ez a Bihar hegység legmagasabb pontja.

Két havasi pityer ólálkodott a hegycsúcs környékén. Láttam még egy hollót is, de az ahogy jött úgy ment .

Havasi pityer (Anthus spinoletta)

A torony őre

Visszafelé úton lemaradtam egy kicsit a többiektől mert ők könnyen ugráltak meg futottak a hóban a hegyről lefelé menet ami nekem a táskával és a fényképezővel kicsit nehézkes volt.

Szerencsére nem volt mindenhol hó .

Menetelés közben egy mély krákogó hangra lettem figyelmes. Nem lehetett összetéveszteni mással, egy holló szállt el mellettem. Közel szállt el mellettem és látszott, hogy egy vetési varjúhoz képest jóval nagyobb termetű madár.

Holló (Corvus corax)

Előttem ismét a Zengő. Már nem érzek mást csak fáradtságot és, hogy tele lett hóval a cipőm és a nadrágszáram is.

Egy utolsó pillantás a Nagy-Biharra.

A táborhelyre visszaérve levettük vizes bakancsainkat és a jól megérdemelt forróteánkat ittuk. Valószínüleg jövőre visszajövünk ide, hogy újra megmászuk a Nagy-Bihart.