2015.április 10.
Előző este 19 órakor megérkeztünk a szálláshelyre, Vartopra.
Másnap a tábor vezetők döntésének megfelelően elindultunk a Groapa Ruginoasa-hoz, magyar nevén a Rozsda-szakadékhoz. Mire 50-60 ember összeszedi a felszerelését induláshoz készen addig eltelik egy kis idő így mire elindultunk a Nap már magasan járt az égen. Felhők nem is voltak leszámítva azt a pár cirrus felhőt amelyek egy picit tompították a Nap fényét.
Még közel a falu széléhez.
Útközben háttal mentünk a sípályának ami mögött magasodik a Zengő (Piatra Graitoare) 1658 méter tengerszint feletti magassággal.
Itt egy kicsit jobban látszik a Zengő hatalmas képződménye,melyhez viszonyítva az előtte lévő bal oldali sípálya csúcsa 1360 méter magas és 2,3 km-rel közelebb van.
Félútón volt egy bal kanyar ami a hegygerincen át belevezetett az erdőbe, de előtte a tisztáson egy kicsit megpihentünk. Innen látszódnak a Bihar-hegység északabbra lévő tagjai is melyeknek a déli oldalán is volt még elvétve hó.
3 km gyaloglás után megérkeztünk Bihar déli részének egyik legnagyobb látványoságához, a Rozsda-szakadékhoz. Amikor felértem a széléhez nem tudtam felfogni ésszel amit láttam. A szakadék átmérője 600 méter, mélysége 100 méter, hossza 4 km. Jellegzetes színét az anyag- és homokkő valamint a kvarcit réteg okozza. Szemben a Horgas- Havas látható (1694 méter) mely 13 km-re van és még alig kezdett el olvadni rajta a hó.
Nem egy életbiztosítás a szakadék szélén állni. A hőmérséklet növekedésével (szerintem ott a napon volt 20°C) a hó nagy mértékben kezdett olvadni így a szakadék szélén könnyen leszakadhattak nagy darabok a hótömegből azzal együtt aki esetleg rajta állt, de ilyen nem történt. Több sziklaomlást láttunk melynek a morajlását felerősíttette a szakadék így a távoli omlásokat is hangosan hallottunk.
A Rozsda-szakadék része a Parcul Natural Apuseni-nek vagyis az Erdélyi-szigethegység Természeti Parknak.
Egy kis utána olvasás után megtudtam, hogy a környező hegyekbe zergéket telepítettek melyeknek néhány példányát már a Rozsda-szakadékban és látták.
Visszafele út a faluba 2,1km volt egy patakvölgy mellett meredek úton lefelé a hegyen. A kritikusabb részeken volt korlát, hogy a turisták ne essenek bele az 5 méterrel mélyebben folyó patakba. Az utat megnehezítette a fák árnyékában lévő olvadt majd újra megfagyott hó amelyen még bakanccsal is kicsit nehéz volt biztos megállást találni.
A lankásabb résznél lehetőségem volt, hogy biztonságosan a patakmederben lévő sziklákra jussak.
Ne tévesszen meg senkit a víz tisztasága ez a "kis tavacska" fél méter mély. Nem lett volna kellemes élmény térdig eltűnni a jéghideg vízben.
A faluba a 75-ös út vezet melynek az egyik hídja alatt jó nagy jégcsapok lógtak. Azt, hogy egyszerűen elolvadtak vagy letörtek és lezuhantak, azt már nem tudjuk.
Szerencsére az áprilisi változékony időjárás elkerült minket és olyan szép időben értünk vissza a szállásra, mint amilyenben elindultunk.
Nagyváradtól 115 km-t jöttünk és 1 km-rel lettünk magasabban és mégis mennyire megváltozott a klíma pedig ugyan úgy áprilist írunk. A hegyek nagyon befolyásolják a környék klímáját. Egyik oldalon szinte napozni lehetne a másik oldalon pedig kabátban is fázik az ember.
Még egy része lesz ennek az évszakváltozásos trilógiának melyben meglepő érdekességek és magasságok várhatóak amelyre egy alföldi ember nem is gondolna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése