Délelőtt a gólya fotózás után gondoltam, hogy mivel július vége van, elmegyek a közeli erdőhöz, hogy megtudakoljam üzekednek-e már az őzek.
Délután 19-kor mentem ki és óvatosan körüljártam a környéket. Láttam két ígéretes bakot amelyek már fel vannak tüzelve a szerelem tüzével, de még nem vesztették el a biztonságérzetüket.
Nem csináltam egy képet se. Eddig! Visszafele úton belebotlottam egy erős bakba amely egy sutával és annak gidájával volt. A tipikus erdei jelenet miatt (rálép az ember egy száraz ágra és az jó hangosan reccsen egyet) a bak és a suta észre vett és berohantak az erdőbe. A gidát nem látom sehol, gondoltam ő is ment utánuk. Mentem tovább az úton gondolván, hogy ebből a fotózásból nem lesz semmi. A gondolat nem tartott sokáig mert megláttam, hogy a gazok közül kiszimatol. Leguggoltam és vártam, hátha közelebb jön.
Felix Salten: Bambi című regényének főszereplője itt áll előttem és közeledet. Látszott rajta, hogy még nem találkozott emberrel. de gyanakvó volt.
Őz (Capreolus capreolus)
Pár perc mozdulatlan guggolás után az ember lába kezdi megadni magát így tartást kellett változtatnom amihez meg kellett mozdulnom. Ezt bizony észrevette ő is és a legelészés helyett inkább visszament az erdőbe.
Pár perc volt mégis többnek tűnt az eltelt idő. Csodálatos amikor egy vadonélő állat ilyen közel van az emberhez és szinte már látja magát az állat szemében.
