2017. november 26., vasárnap

Egy keletről jött vendég

Bár nem így terveztem a bejegyzések sorrendjét, de ezt a "szenzációs" esetet, amit én is megtapasztalhattam, megakarom osztani veletek, amíg még friss a történet.

Azt sokszor hallhattuk, hogy minden csoda három napig tart, de szerencsére ez a keleti gerle már egy hete látszólag nyugodtan tűri annak a rengeteg madarásznak a jelenlétét, akik akár az ország másik végéből is hajlandóak elutazni Tószegre, hogy láthassák őt. Egy laikus számára teljesen érthetetlen, hogy miért menne bárki is Tószegre, akár ködben is, egy gerle miatt. Hisz ott ülnek minden fán, minden villanykarón. Nos ilyen gerle nem fog gyakran a kertedben repkedni, kivéve ha nem Ázsiában laksz, ugyanis ez a faj az Ural hegységtől keletre őshonos, Oroszországon át Japánig találkozhatunk vele. Ritkán Európába is eljut néhány egyed.
Magyarországon a legutóbbi megfigyelése és egyben első is 2010-ben volt Fertőrákoson. Azóta ez a második hivatalosan elfogadott adata a fajnak Magyarországon.

Mivel a közeljövőben nem tervezek ilyen távoli utakat az eredeti élőhelyére és Tószeg nincs is olyan messze Debrecentől így szombaton hajnalban el is indultam megkeresni a gerlét. Azonban a körülmények nem voltak kedvesem hozzám. Hajnalban hatalmas köd volt, amikor felkeltem. Gondoltam majd csak feloszlik mire Tószegre érek. A reggeli trolit, amivel a Nagyállomásra mentem volna lekéstem pár perccel, mivel a telefonos applikáció szerint 5:41-kor meg kellett volna állni a trolinak, de az app nem vette figyelembe azt, hogy szombaton nincs 5:41-es időpont az Árpád téri megállóban, én pedig nem néztem ennek jobban utána. Így a következő járattal 6:00-kor indultam el a Nagyállomásra. Ezzel borult is az egész odautazási tervezetem, lekéstem a kinézett vonatot és a csatlakozást is. Semmi gond, nem a repülőmet késtem le emiatt, hanem csak egy órával később érkeztem Tószegre, mint ahogy terveztem. Az egy órás késés ellenére sem változott a ködhelyzet, nem akart feloszlani.
Miután leszálltam a buszról, elindultam arrafelé, amerre az elmúlt napokban észlelték a madarat. Nem nehéz kitalálni ilyen esetekben, hogy ki a madarász a környéken. Az egyik útkereszteződésben három férfi beszélgetett egy falusival. A férfiaknál spektívek, távcsövek és fényképezők voltak és a beszélgetés közben körbe néztek néha-néha. Igen, le se tagadhatnák, hogy a gerle miatt utaztak ide. Oda mentem hozzájuk, bemutatkoztam nekik és hallgattuk a falusi bácsi tapasztalatait, ugyanis egy hét alatt egész jól kiismerte a madár mozgását. Elmondta, hogy merre megy napközben táplálkozni és hogy merre megy éjszakázni, valamint, hogy mely utcákban érdemes keresni. Miután elköszöntünk tőle, megnéztük az egyik utcát és közben elmondták, hogy merre látták a madarat, mivel már aznap összefutottak vele a faluban, de nem sikerült mindenkinek képet készítenie róla. Kis keresgélés után inkább kinéztünk a falu szélében lévő tarlóra, ugyanis a faluban alig látni madarakat és, ahogy a bácsi is mondta, a tarlóra járnak enni a madarak. Közben újabb madarászok érkeztek a helyszínre, abban a reményben, hogy láthatják ezt a rendkívül ritka vendéget.

Nos, a tarlón se voltak madarak, de a tarló mögötti nyárfa ültetvény tele volt velük. Közelebb mentünk és akinél volt spektív az spektívvel, akinél távcső volt az távcsővel kereste az az egyetlen színes gerlét a sok-sok egyszínű balkáni gerle között. Mivel nem találtuk, de gyanítottuk, hogy ott lesz, ezért közelebb mentünk. Pár perc keresés után meg is lett a madár.

Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)


Keleti gerle (Streptopelia orientalis meena)

Örültünk neki, hogy végre megtaláltuk a körülmények ellenére is és szinte mindenki készített róla képet, amit majd megmutathat az otthoniaknak.

A keleti gerle nem zavartatta magát. Nyugodtan ült, tollászkodott ott az ágon, de minden alkalommal amikor közelebb mentünk egy kicsit, figyelt minket. Nem akartuk elzavarni ezért nem mentünk túl közel hozzá.
Miután mindenki kigyönyörködte benne magát visszaindultunk a faluba. Közben újabb és újabb emberek jelentek meg távcsövekkel, fényképezőkkel akik még nem tudták, hogy merre van pontosan a madár. Útbaigazítottuk őket, bepakoltunk a kocsiba és beültünk egy kocsmába meginni egy csésze meleg kávét, mert már egy kicsit elegünk lett a nyirkos, hideg időből.



Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki ott volt és segített a madár megtalálásában, valamint Balázsi Péternek, Bodzás Jánosnak és Dusnoki Kornélnak, hogy segítettek eljutni Tószegről Szolnokra.