Bihar túra: Évszakok határán III.rész - A Nagy-Bihar túra

Egy kicsit késve, de nem elhanyagolva megosztom veletek az eddigi talán leghosszabb túrámat amely eddig a legmagasabb is egyben. E magasság megdöntését természetesen tervezem, de, hogy mikor most csak annyit mondok erre, hogy majd amikor alkalmam lesz rá.

2015.április 9. 

Nagyváradról elindultunk busszal a Bihar hágó irányába. Már messzi kilométerekről látszott, hogy bár otthon már tombol a tavasz, ott a hegyekben még van hó. Hó, hó, hó, hó! Ennyi szilárd halmazállapotú vizet nem láttam (leszámítva tavaly a norvég gleccsereket) összesen az elmúlt néhány évben. Otthon idén egy-két hétig volt hó, az is csak pár centiméter ami egy-két nap alatt elolvadt, a levegőt inkább csak a szibériai fagyos szelek hűtötték, de azt dermesztően. 

2015. április 11.

Úgy gondoltuk, hogy egy kicsit későn indultunk el egy ekkora túrára, 11-kor és még napnyugta előtt vissza akartunk érni. A túraútvonal hossza 21 km volt 723 méteres szintkülönbséggel. A táborból  egy vezető és 6 középiskolás köztük én is indultunk el erre a túrára.

Ez a kép az előző nap készült a másik túrán. Mi a sípályától jobbra látható erdőben tettük meg a Nagy-Biharhoz vezető út első 2 km-es szakaszát majd egy rövid ideig a sípályán ezután ismét az erdőben haladtunk. A meredek hegyoldalon a lábszárig érő hóban nehezen haladtunk. Ezt úgy oldottuk meg, hogy egymás lábnyomába léptünk, mert a kitaposott nyomban már nem süllyedtünk mélyebbre.

Már magasan járt a Nap az égen amikor felértünk a Zengőre (Piatra Graitoare). Itt 1653 méteren megpihentünk egy kicsit, Találtunk egy pár négyzetméteres területet ahol már nem volt hó, így száraz helyre ülhetünk le. Mindenkinek beázott már a bakancsa, de ez minket nem zavart a 15-20 fokos napsütésben. Megettük a hozott szendvicseket, nézelődtünk még egy kicsit majd indultunk tovább.

A távolban látható építmény volt az úticélunk. Ezen a képen látható a tervezett útvonalunk a Tarnita Bihorului nyergen amin eljuthatunk a hegycsúcsra.

A távolban látható a Horgas-Havas amiről már írtam az előző részben. http://fabianpetermadarfotos.blogspot.hu/2015/04/bihar-tura-evszakok-hataran-ii-resz.html

Mint valami művészi alkotás olyan volt egyes helyeken a hó. Ebben a magasságban a szél formálta ezeket a formákat, majd amikor jéggé egybefagyott a friss hó, megtartotta az a pillanatnyi helyzetet amikor a jég egységgé tette.

1532 méteren a hómentes területeken már virágzott a kárpáti sáfrány, melyek a száraz fűben szinte világítottak a lila szirmaikkal és nem csak a virágok kezdtek éledezni ebben a magasságban, a lepkék is elkezdtek röpködni, természetesen még csak a korai fajok jelentek meg.

Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)

A hegygerinc közepén haladtunk, mert a szélén látszott, hogy terhelés hatására bármikor leszakadhatott volna valaki alatt a hó.

1600 méteren belefutottunk egy olyan lénybe amire még csak nem is gondol az ember ilyen körülmények között. Ragadozónak ragadozó, de ez nem medve és nem is farkas. Sokkal kisebb az előzőeknél, súlycsoportjában viszont ugyan olyan veszélyes. Ez nem más mint egy pók. Egy  subadult hím.

Címeres karolópók (Diaea dorsata)

Közeledünk a célhoz, de odáig még van 3 km.

Egyre meredekebb a felfelé menetel.

Egy újabb hótorlasz.

A hegycsúcs elérése előtt még egy nyergen és egy meredek szakaszon kellett átmennünk. Az utóbbin szintben meneteléssel tettük meg, vagyis tartottuk a tengerszint feletti magasságunkat és a hegygerinccel párhuzamosan haladtunk. Ezt több tényező is nehezítette. Először is meredek volt a hegyoldal amelyen az eddigi úttal ellentétben nem bokáig érő hó volt hanem csak pár centiméter ez az állandó szélfúvás miatt jéggé fagyott össze ezáltal nagyon csúszott. Ezen a szakaszon lassan tudtunk haladni. Senkinek nem lett volna kedve, hogy 300 méter szintkülönbséget csúszon le a hegyről egy rossz lépés miatt.

Kiértünk a nyeregre melyről már oly közelinek tűnik a torony.

Még egy kicsi hiányzik.

1800 méter fölött.

Egy-egy komolyabb szél néha a toronyról lefújt egy kis havat. Ezt lehetett hallani is, mert ilyenkor beremegett az egész fémszerkezet. A hegycsúcs 1849 méter magasan van, ez a Bihar hegység legmagasabb pontja.

Két havasi pityer ólálkodott a hegycsúcs környékén. Láttam még egy hollót is, de az ahogy jött úgy ment .

Havasi pityer (Anthus spinoletta)

A torony őre

Visszafelé úton lemaradtam egy kicsit a többiektől mert ők könnyen ugráltak meg futottak a hóban a hegyről lefelé menet ami nekem a táskával és a fényképezővel kicsit nehézkes volt.

Szerencsére nem volt mindenhol hó .

Menetelés közben egy mély krákogó hangra lettem figyelmes. Nem lehetett összetéveszteni mással, egy holló szállt el mellettem. Közel szállt el mellettem és látszott, hogy egy vetési varjúhoz képest jóval nagyobb termetű madár.

Holló (Corvus corax)

Előttem ismét a Zengő. Már nem érzek mást csak fáradtságot és, hogy tele lett hóval a cipőm és a nadrágszáram is.

Egy utolsó pillantás a Nagy-Biharra.

A táborhelyre visszaérve levettük vizes bakancsainkat és a jól megérdemelt forróteánkat ittuk. Valószínüleg jövőre visszajövünk ide, hogy újra megmászuk a Nagy-Bihart.