A 17-es túra

Írhatnék regényt, de inkább belecsapok a közepébe. A Jamboree tábor 5. napján a mi kis magyar csapatunk elindult egy gyönyörű túrán a norvég hegyekben. Utunkat Sollihøgda-ban kezdtük meg. Miután bevetettük magunkat a vadonba onnantól kezdve az idő érzéke megszűnt az embernek és csak a látványnak élt. Fenyők minden méretben, bükkfák, gyertyánok. Málna szigetek itt ott amott. Jellegzetes talajtakaró növények az áfonya, hanga, különböző zuzmó és mohafélék.

Hanga faj (Erica sp.)

Áfonya (Vaccinium myrtillus)

Rénszarvaszuzmó (Cladonia rangiferina)

Ahogy haladtunk feljebb a túraútvonalon már egyre kevesebb lombhullató fát lehetett látni az erdőben. 

Alszik a sziklatroll

Első komolyabb pihenőhelyünk egy tópart közelében volt.

Virágzó tavirózsa

Zsilipkapu

A következő pihenőhely egy magaslaton volt ahonnan jól belehetett látni a tájat. Amerre a szem ellátott szinte csak fenyő volt.

Miután mindenki összekapta magát indultunk az éjszakai szállásra. Egy nemzeti park szélén alakítottuk ki az alvó helyünket azon a néhány négyzet méteren amit a találtunk 40 fokos lejtésű hegyen. Megettük az önfűtűs vacsoránkat, beszélgettünk majd mindenki elaludt.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Másnap összekaptuk a felszerelésünket és már indultunk is tovább a nemzeti park területén. A reggeli napfényben egy gyepi békát pillantottam meg a köveken.

Gyepi béka (Rana temporaria)

Az erdőben kevés fény volt a fotózáshoz így a túra végén vettem elő ismét a fényképezőmet.

Zsurlók, mint ezernyi tű 

Utolsó "akadály" egy folyó volt ami legalábbis a mi szerencsénkre szinte teljesen ki volt apadva.

Derékig érő páfrányokat láthatunk az egész túrán

Ez a két nap felejthetetlen nyomott hagyott bennem. Olyan érintetlen tájon járhatunk, amilyen néhány száz vagy ezer éve lehetett az egész Föld.