Nehezemre esett a korán kelés, de pár perc ablakon való kinézés után gyorsan összeszedtem magam és indultam is a tóhoz, mert kezdett pirkadni, pedig még 4 óra sincs.
A gólyatöcsöknek nem tetszett a jelenlétem így érkeztemkor minden madárnak tudtul adták, hogy itt vagyok és veszély van. Gyorsan el is foglaltam a leshelyemet, így a gólyatöcsök is lenyugodhattak. Még túl sötét volt amikor egy réticankó beszállt a les elé. Elég közel volt hozzám, kár, hogy rosszak voltak a fényviszonyok. Pár perc után távozott.
Első kép ami viszonylag jó lett az a félszigeten halászgató szürke gémről készült. Reméltem, hogy kijön majd a nád mögül, de nem így lett.
Szürke gém (Ardea cinerea)
Egy ifjú barázdabillegető szórakoztatott pár percig amíg meg nem jelentek a nála nagyobb madarak. Például a réti cankó ami óvatosabb lett, így a növényzet mögött bujkált. Vagy...
Barázdabillegető (Motacilla alba)
...a nála is nagyobb gólyatöcs ami már többször bizonyította, hogy nem fél annyira az embertől, mint a többi partimadár.
Gólyatöcs (Himantopus himantopus)
Már volt a mai reggelen egy kis lile les előtt, de akkor még kevés fény volt. Most visszatért, tollászkodott, de hamar tovább állt egy fajtársával együtt.
Kis lile (Charadrius dubius)
Az első napsugarakban elém szállt egy gulipán. Pár percig a szárazon sétálgatott majd bement a vízbe táplálkozni.
Már közel másfél órája fekszek hason ás közben a végtagjaim teljesen elzsibbadtak. Az ujjaimmal már alig érzem a fényképezőt, muszáj mozognom. A lehető legóvatosabb próbáltam vért juttatni az ujjaimba, ám a gulipánnak ez is sok volt és átszállt a félszigetre.
Gulipán (Recurvirostra avosetta)
Ezek után egy kis szünet lett a leshelyen. Nagy a tó, sok jó partszakasszal és relatívan kevés madárral, így nem lehet mindig mozgás a les előtt.
Visszaszállt a fészkére a barna rétihéja tojó. Most nem kergették meg a gólyatöcsök, mint a múltkor. A nádasban rejlő fészkében lévő fiókák július végén már röpképesek lesznek. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit össze fognak még az elején bénázni a repülés tudományának elsajátításakor. Hamar megkel tanulniuk az önállóságot, mert nem fognak mindig gondoskodni róluk.
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Ismerősen csengő hang borítja be a tavat. Felnézek az égre és látom, hogy a partifecskék fölött néhány dankasirály ismerős sziluettje jelenik meg a napfényben.
Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)
Utánuk jött még néhány amelyek jobb "megvilágítást" kaptak.
Magyarországon a leggyakoribb sirály faj, mely bárhol felbukkanhat akár vándorként, akár mint fészkelő faj. Látszik rajtuk, hogy a násztollazatukat, a fekete színt a fejükön elkezdték kivedleni már.
A dankák elszállása után figyelmem az említett gólyatöcsre terelődött vissza amely sajátos hangját elég hangosan hallatta előttem.
Rég látott bíbicek jöttek a tóra, ám mégis a szántóföldet választották inkább, mint a les előtti száraz placcot. Legalább ez az egy kép sikerült.
Bíbic (Vanellus vanellus)
A tó csendesebb végében rengeteg kacsa pihent meg. A többségük tőkés réce ám megbújt közöttük két cigány réce. A bukórécék közé tartozó fajt ritkán látni főleg a környékünkön. Nevét a sötét színéről kapta. Ez az egyik ismertető jele, a másik a csőr végén lévő világos színű folt. Fokozottan védett faj, eszmei értéke 500 000Ft.
Velük szemben a tőkés récék mindenhol ott vannak, még a városi tavakban is. A kacsavadászat terítékét ők alkotják.
Tőkés récék (Anas platyrhynchos) és cigányrécék (Aythya nyroca)
A távolban látok egy sötét színű madarat mely annyira szerkős megjelenésű, hogy gondolom biztos szerkő. Miután közelebb repült a gyanúm beigazolódott, de melyik faj. Sötét test, fehér szárnyak. A fattyúszerkő kiesett a lehetőségek közül. A képek visszanézése után rájöttem, hogy a fehérszárnyú és a kormos szerkő közül az utóbbihoz volt szerencsém. Nehéz fotózni, mert gyorsan repül és néha kiszámíthatattlan a repülés iránya.
Kormos szerkő (Chlidonias niger)
Ismét sirályhangok szólalnak meg a magasban ám most nem dankák azok. Sokkal nagyobbak ezek. Már említettem tavaly párszor a sztyeppi sirályokat melyek ilyenkor kezdik el kóborló életmódjukat. Aratás, szántás után a földeken próbálnak szerencsét hátha kiforgatott a valamit a gép a földből.
Sztyeppi sirály (Larus cachinnans)
A Nap már magasan jár, a les előtt nincs mozgás, gondoltam, megyek egy kört a tó körül gyalog. Amint fel álltam két piroslábú cankó szállt fel.
Piroslábú cankó (Tringa totanus)
Ahol nincs víz ott a mezei és sziki virágok borítják a talajt, mint például a kamilla amely egyre nagyobb tömegben virágzik.
Közelebb mentem a récékhez a homokbuckák között rejtőzködve. Ezek nem olyanok, mint a városi kacsák, hogy elsétálhatsz mellettük. Az egyik megneszelt engem és riadót is fújt. Felszállásukkor hallottam, hogy több kacsa volt itt, mint amennyit láttam. Miután a takarás mögül kirepültek akkor tudtam megszámolni, hogy mennyi is volt. 24 tőkésréce és 2 cigányréce. Kár, hogy nem maradtak tovább, remélem még visszatérnek.
Ismét egy dankasirály. Repült a többi után.
A récék eltűnésével előbátorodott a kis gulipán is a növényzetből.
Az egyik gácsér meggondolta magát és inkább visszaszállt a tóra.
Már említettem egy párszor a partifecske kolóniát. Itt a legnagyobb telepről készült panoráma kép. Közel száz madár van ezen a telepen. Egyszerre térnek vissza a odúhoz és egyszerre is röppenek ki, hogy vadásszanak.
Szerény külseje ellenére nem lehet figyelem nélkül elmenni a búbos pacsirta mellett. A nád takarásából próbáltam megközelíteni.
Búbos pacsirta (Galerida cristata)
Partifecske (Riparia riparia)
Egyre kevesebb madár mozgolódik, a fényviszonyok romlanak, irány haza. Azonban egy képet még megérdemelt ez a kakukk. Néha megjelenik a populációban néhány vöröses-barnás árnyalatú példány, ezek minden esetben tojók.
Kakukk (Cuculus canorus)
Júliusra forróságot mondanak, valószínüleg még kevesebb víz lesz a tóban és még több száraz felület lesz amire leszállhatnának a cankók vagy a sirályok. Majd meglátjuk.
További megfigyelt fajok: nádirigó, réticankó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése