Séta a halastavaknál

Idén először volt meg egyszerre a szabad és a jó idő is akkor, amikor a békéscsabai halastavakat akartam megnézni. Az, hogy jó az idő vagy sem az nézőpont kérdése. Felhős az ég, bármikor elkezdhetne cseperegni az eső. Az elmúlt egy héthez képest viszont ez jó, mert volt itt kánikula és zivatar is már. 

Az első busszal mentem be Békéscsabára, így fél hatkor már a tavaknál voltam. A napkelte egy órája volt ám a vastag felhőtakaró miatt a napkeltekor megszokott szép színeket hanyagolhattuk volna. Még most is alig vannak színek. A saját árnyékomat nem látom olyannyira szórt fények vannak.

200 méter séta után megláttam az első vörös gémet a tavaknál. Volt még rajta kívül még egy pár fajtársa meg 10 bakcsó. Ott fészkelnek a nádrengetegben, hallani lehetett a gémtelepen lévő madarak hangját.

Vörös gém (Ardea purpurea)

Befordultam egy átjáróba, amely  két olyan tó között van amelyeken tavaly láttam búbos vöcsköket. Gondoltam, hogy idén is visszatérnek ide. Pár perc keresgélés után a  gyanúm beigazolódott, ám túl messze volt tőlem.

Figyelmemet egy barna rétihéja vonta magára. Közel repült a nádashoz, ám kiszúrt engem a tóparton és inkább másfelé ment vadászni.

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

Az előbb látott búbos vöcsök közelebb jött, de nem bukott le a víz alá. A képek visszanézése során rájöttem, hogy miért. Két fiókát is cipel a hátán.
Hol a párja? Általában együtt mozog a két szülőmadár közel egymáshoz, de most sehol nem látom amíg...

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

... tőlem két méterre a nádas szélében nem bukkant fel. Mindketten meglepődtünk. Hamar reagáltam a kihagyhatatlan alkalomra így sikerült egy pár igen közeli képet készítenem. Ha nem is portré képek, de a 200 mm-es objektívbe így fértek bele.

Vágatlan kép

Vágatlan kép

Vágatlan kép

Ez már vágott

A párja felé úszott amellyel a túloldali nádas felé vették az irányt.

Csak előtte elkiáltotta még egyszer magát.

A fák mögül egy nagy kócsag szállt felém...

Nagy kócsag (Egretta alba)

... amely fél perc múlva jött is visszafelé. A magyar természetvédelem címermadara. A XIX. században majdnem kipusztult Magyarországról a folyószabályozások és divat miatt. A kócsag dísztolla kelendő árucikk volt abban az időben aminek következtében az ötvenes években  már csak két telep volt ismert az országban.
Ez nem csak Magyarországon volt így, Európa szerte probléma volt. A faj kihalásának megakadályozására 1889-ben létrehozták a brit Madárvédelmi Egyesületet.  A kócsagőröknek köszönhetően a megmaradt állomány megerősödhetett, így ma Magyarországon közel 3000 pár fészkel országszerte a folyók és nagyobb tavak nádasaiban.

Hangulatkép búbos vöcskökkel.

Már meg se lepődöm a bakcsók jelenlétén, mert ez már a 14. madár amit láttam. Ők tartanak annyira az ember jelenlététől, mint amelyeket Kétsoprony közelében fotóztam.

Bakcsó (Nycticorax nycticorax)

Az északabbra lévő tavak mellett sétáltam, ahol az ember csak erős tartással képes nem elhánynia magát, annyira émelyítő a mocsárszag. Az egyik ilyen "szagos" tó partján vettem észre ezt a bakcsót. Próbáltam becserkészni a szeméthalmok között haladva (sajnos ilyen is van itt, a nagy része építkezési hulladék).
A tavak riasztói ezek a madarak. Elkiáltotta magát az egyik bakcsó, erre még további nyolc fajtársa és három nagy kócsag szállt fel a tóról.

A mocsárszagot "megunva" kitűztem következő célként magam elé, hogy a Csaba- és Fás-tó partja mentén megpróbálok lefotózni egy vízityúkot nagyobb szerencsével, mint tavaly. A vöcskös tó mellett megálltam, hátha közel jön hozzám az egyik vöcsök ám őt senki nem tájékoztatta a szándékomról.

Folytatás hamarosan következik

A búzatábla őrszemei

A nappal korábban kezdődik és később ér véget, a Nap magasan jár és tombol a hőhullám. Igen megérkezett a valódi nyár. Most, hogy vége a tanévnek többet tudok foglalkozni a fotózással.

Szombat este kitaláltam, hogy holnap kilátogatok az egyik bányatóra a környéken ahol tavaly sok gémet láttam. Beállítottam az ébresztőmet, hogy 3-kor ébresszen. Ez nem működött, mivel nem az ébresztőre ébredtem hanem arra, hogy nagyon világosban már 4 órakor. Gyorsan összekaptam a felszerelésem és indultam is ki a tóhoz. Mire kiértem, már jól lehetett látni, így a madarak hamar kiszúrtak ráadásul volt két horgász akik jó hangosan beszélgettek, még én is hallottam őket pedig 90 méterre voltam tőlük. Nem csodálkozom rajta, hogy a gémfélék közül csak egy bakcsó volt hajlandó hosszabb ideig megmutatkozni. Rajta kívül láttam még egy-két törpegémet, sárgarigókat és kakukkokat.

Bakcsó (Nycticorax nycticorax)

Itt már fotótéma nem igazán fog elém röppenni, így hát elindulok a határba. Talán belefutok egy őzbe, ölyvbe vagy valami érdekesebbe. A bicikliúton sétálva észrevettem ezt az árvaszúnyog rajt ami felhőhöz hasonlóan  hömpölygött a talaj felett.

Árvaszúnyog (Chironomidae)

Lassan két éve nem jártam azoknál a bányató maradványoknál ahol tavaly előtt kivágták az akácerdőt ami sok fajnak nyújtott búvó- és költőhelyet. Az elmúlt két évben az vadon elkezdte visszavenni a földterületet, így most térdig érő lágyszárú növényzet és derékig érő nyárfák vannak az akácos helyén. A tavakban most is van víz bár a több hete tartó szárazság miatt sokat csökkent a vízszint. 

Közelebb mentem az egyik tóhoz ám egy filmbe illő jelenethez hasonlóan ráléptem egy száraz ágra. Ez a zaj elég volt ahhoz, hogy fölzavarjak egy bakcsót és két tőkés récét. Remélem csak kisebb kellemetlenséget okoztam és később visszatérnek.

Tavak mentén lévő nádrengetegben egy barna rétihéjapár fészkel. A környező szántóföldeken vadásznak, a levegőben szitálnak majd lecsapnak az áldozatra ami a kukorica alatt próbált észrevétlen maradni.

Barna rétihéja (Circusv aeruginosus)

Már magasan járt a Nap és egyre melegebbre fordult az idő. Gondoltam még megnézek egy két helyet kíváncsiságból majd indulok haza még a hőség elől.
Az egyik földút mentén egy száraz akácágra szállt fel ez a fiatal seregély. Az út másik oldalán parlagi galambok szedegették a borsót. Tűrték a közeledésemet ám néhány felszállt és a csapatszellem uralmában a többiek is követték őket. Tőlem távolabb telepedtek le ahol folytatták az eddigi tevékenységüket.

Seregély (Sturnus vulgaris)

Parlagi galamb (Columba livia domestica)

Az útmentén növő bogáncsokon bogáncslepkék szívták a nektárt melyeknek a hernyói majd ezeken a növényeken fognak felnőni.

Bogáncslepke (Vanessa cardui)

Már éreztem, hogy haza kéne indulnom. Legyalogoltam 6 km-t és ennyi lesz hazafelé is. Kis rövidítésként átvágok egy búzatáblán amiben egy traktornyomban haladtam. Ez megkönnyítette a haladásomat és a termésben sem okoztam kárt. A búzatábla közepén körém kezdtek gyülekezni a sárga billegetők. Gondolom ritkán látnak embert a búzatáblában. 3-4 madár van tőlem nem is túl távol.

Sárga billegető (Motacilla flava)

Néha-néha elkiáltották magukat. Egészen egyszerű a daluk, két recés "szviit" majd egy kis idő múlva ugyan ez. A búzakalászokon ülve figyelik a levadászandó rovarokat.

Kiértem a bicikliútra amelyről ezután egy düllőútra tértem rá. Ahogy ott sétáltam a földúton, egy mellettem lévő akácfáról hangoskodva felszállt egy egerészölyv. Tudtam, hogy ott a fészke így hamar tovább akartam haladni, de a fészek alatti ágon egy olyan madarat láttam amit legutóbb Dévaványán láttam. A környéken még egyszer sem láttam csak az egyik rokonát, a tövisszúró gébicset ami több felé is fészkel. Pár kattintás és el is tűnt a lombok között a kis őrgébics.

Kis őrgébics (Lanius minor)

Bár még reggel máshogy terveztem a fotózást, végül egész jól sikerült. Talán legközelebb több fajhoz lesz szerencsém.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, kakukk, mezei veréb, sárgarigó, tőkés réce,

Lábuk alatt a jövő

A reggeli ébredéssel most nem volt gondom, mint a múltkor csak nem számítottam bele az indulásba, hogy közel egy hónap alatt mennyivel kel korábban a Nap. Ami a múltkor sötétben való indulás volt, az most pirkadatra esett így nem voltam észrevétlen a tavon. Ennek köszönhetően meg más okból is távolabb maradtak a gulipánok és a gólyatöcsök tőlem. A másik ok az, hogy már javában benne vannak a fióka nevelésben. 

Gulipán (Recurvirostra avosetta)

Három fiókát láttam reggel amelyek mindig a szülők lábai környékén mászkáltak. Lehet, hogy több fióka van csak még nem keltek ki, mert a május elején látott öt párból mind itt maradt a tónál.

Sokáig nem tűrtek meg engem, ezért visszaúsztak oda ahonnan jöttek.

Megjelent egy gólyatöcs is amely a múlt kori esett tanulsága szerint nem annyira gyanakvó természetű mint a gulipánok. Érkezte után rögtön hozzákezdett a táplálék kereséshez. A sekély vízben gázolva férgeket és apró rákokat keresgélt.

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

A Nap már magasan járt. Éreztem, hogy a leshelyen már nem sok esemény fog történni, ezért a szokásos módon elindultam körbesétálni a tavakat, hátha rábukkanok valami érdekesre. Nem tettem meg 20 métert amikor egy ismerős krákogás törte meg a partifecskék zsivaját. Egy fiatal szürkegém jött volna a tóra halászni, de mint a természet őrkutyái úgy léptek közbe a gulipánok és a gólyatöcsök. A szürkegém visszafordult, de hamar megpróbált másodszor is leszállni a tóhoz...

Szürgegém (Ardea cinerea)

...ám hiába, mert a gulipánok félelmet nem ismerve szálltak szembe a maguknál sokkal nagyobb szürkegémmel amelyet el is üldöztek a tóról.

Még nény percig riadóztak a gulipánok majd ismét elcsendesedett a tó és minden folytatta az addigi tevékenységét.

Találtam néhány tő mezei szarkalábat. Ennek a szárazságtűrő növénynek az állománya jelentősen lecsökkent a szántóföldeken használt gyomirtók miatt. A virágszirmokon kívül minden része mérgező.

Mezei szarkaláb (Consolida regalis)

Több helyen virított az osztrák kányafű.

Osztrák kányafű (Rorippa austriaca)

Az egyik legismertebb hazai gyógynövény is virágzik most a tó környékén, a kamilla. Gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatása miatt sok helyen gyűjtik.

Kamilla (Chamomilla recutita)

Akkora fajbőséghez nem volt szerencsém, mint május 8-án, de a gulipán fiókák kárpótoltak mindezért. Mostantól  korábban kell kelnem mint eddig, mert különben a madárfotós a legnagyobb előnyét elveszíti a madarakkal szemben: az észrevehetetlenségét.

További megfigyelt fajok:búbos pacsirta, kakukk, kis lile, partifecske, tőkés réce,