Bagolyvár

Mint minden évben, idén télen is népes számban jelentek meg az erdei fülesbaglyok Kétsoprony központjában. Elsősorban az iskola körüli nyírfákon töltik a nappalt, majd éjszaka hangtalan nindzsák módjára vadásszák le az óvatlan rágcsálókat. 

A mai napon, több alkalom (hét) után végre nem felejtettem el hozni magammal a fényképezőt a társastánc órára mivel az óra után tudtam elmenni megnézni a baglyokat. 

Ott ültek a nyírfákon 40-en. Az idegesebb természetűek átszálltak a szomszéd fáira. A többiek viszont teljes nyugalomban ültek a helyükön. Egyesek aludtak mások tollászkodtak.

Erdei fülesbagoly (Asio otus) 

Ha hó nincs is, de a nappalok rövidsége jelzi minden élőlénynek, hogy tél van. Szokásukhoz híven az őzek is ebben az időben gyűlnek csapatokba.

20-an heverésztek a szántáson, bakok, suták vegyesen. Az előbbiek ilyenkor megtűrik egymás közelségét, mivel épülő agancsukat ebben az időszakban vérerekkel átszőtt barka fedi amely érzékeny és amúgy sincs párzási időszak, ami miatt területet kéne őrizniük. Most az elsődleges feladatuk, az életben maradás.

Őz (Capreolus capreolus)

Végre elkezdődött a téliszünet, így több időt tudok szakítani a fotózásra. Remélem a környékbeli tavakon tartózkodik néhány ritka téli vendég. 

Majd kiderül.

Borongós ősz

Október utolsó napján elsétáltam egy a házunkhoz közeli erdőbe, elsősorban a gombák miatt. Gondoltam a csapadékos időszak meghozza a várva várt gombákat.

Nem maradtam teljes mértékben gomba nélkül, de szerintem egy kicsit szűkös volt a kínálat. Egy két fajt találtam elvétve néhol. 

Júdásfülegomba (Auricularia auricula-judea)

Nem úgy, mint a csigákat. Ahová lépett az ember ott csiga termett nem messze a cipőjétől. Alig győztem kerülgetni őket. 

Éti csiga (Helix pomatia) verőköltő bodobáccsal a házán

A keresztespókok is aktívak maradnak a fagyokig. Ez a példány most fogyasztja a nemrég megfogott legyét.

Koronás keresztespók (Araneus diadematus)

Negyed óra bolyongás után kijöttem a sűrűből egy nyíltabb területre. A magas, száraz kórók közül először pár fácán, majd egy őzbak ugrott ki.

Őz (Capreolus capreolus)

Továbbhaladtam a szántóföldek felé, ahol egy suta az idei gidájával legelészett. Vártam, hogy közelebb jöjjenek, de nekik más volt a tervük.

Hazafelé menet egy csodáspók kötötte le a figyelmemet. A hímek párzás előtt egy "ajándék" rovart adnak a nősténynek, hogy ne belőlük legyen a vacsora.

Csodáspók (Pisaura miribilis) 

Annak ellenére, hogy túl vagyunk már az ősz derekán még sok ízeltlábú és csiga népesíti be az avart és a fák törzsét.

Ennek a kellemes időnek van egy sötét oldala. Mivel nincsen hideg, ezért a sok minden máshoz hasonlóan a kullancsok is aktívak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha az idei tél sem lesz hideg akkor sok parazita és kártevő fog életben maradni tavaszra, amelyek még gondokat okozhatnak.

További megfigyelt fajok: fácán, mezei veréb, széncinege, vörösbegy

Királyka(ság)

Már nem is tudom pontosan, hogy mikor jártam legutóbb a Kétsopronyi homokbányatónál, de már itt volt az ideje egy fotózásnak. 

Az ősz előrehaladtával a madarak is elindultak dél felé. Reméltem, hogy találkozok majd a tavon valamilyen récével, mivel tavaly márciusban már láttam itt csörgő-, böjti- és cigányrécét is. Most sem kizárt, hogy összefutok velük.

5:40-kor érkeztem meg a tóhoz nagyon sűrű ködben. Gondoltam, hogy ez jó álca lesz számomra. Jó is lett volna ha az a három felriasztott réce nem előttem akart volna újra vízre szállni, mert előttem két méterrel meggondolták magukat és inkább elrepültek másfelé.

Már közeledtünk a fél hét felé időben és sikerült végre valamit lefotózni. A második csapat lúd ezen a hajnalon. Szellemként szálltak a ködben.

Nagy lilik (Anser albifrons)

Háromnegyed hét felé kiálltam a gátra, hátha elcsípek ismét egy lúdcsapatot. A tavon már nagy valószínűséggel nem lesz mozgás, mert egy horgász törte meg a reggeli csöndet és nyugalmat.

Már fél órája felkelt a Nap, de a köd még mindig tartja magát, sőt még sűrűbb is. A 120 méterre lévő magasfeszültségű oszlopot alig lehetett látni.

A mellettem lévő akácfán apró madarak ébredeztek. A elmúlt napokban már gondoltam rájuk, hogy jó lenne újra látni ezt a fajt és most ott van előttem pár méterre. 

A fején lévő sárga csíkról könnyű felismerni a sárgafejű királykákat. Bizalmas madarak, nem repültek el messze tőlem, de a fényhiány és az állandó takarásban röpködés miatt nem tudtam sok képet csinálni róluk.

 Sárgafejű királyka (Regulus regulus)

Jobbnak láttam inkább körülnézni a tó körül. Átmozgathattam kihűlt testrészeimet és tele reménnyel indultam neki a sétának. 

Bár ritka fajjal nem találkoztam, sikerült lefotóznom egy fácán tojót. 

Fácán (Fhasianus colchicus)

Pár percre rá ismét egy lúdcsapat jelent meg felettem, de nem tudtam képet csinálni róluk, mert kelet felé repültek, a Nap irányába. Az előző két csapat pedig észak felé repült. 

Mégis miért? 

Elmarad a tél?

Ez nem valószínű, de a magyarázat az lehet, hogy még nincs túl zord idő számukra és amíg lehet keresnek maguknak táplálkozó/pihenőhelytet ahol tovább halmozhatják tartalékaikat az útra.

Ismét egy csapat lúd, most észak felé repülve. A köd elhalványítja a kontúrjaikat.

 8 óra magasságában feloszlott nagyjából a köd, így visszatértem a királykákhoz egy pár kép erejéig.
Náluk kisebb madarat, nem lehet találni az országban mivel ők Európa legkisebb madarai. Hosszuk 9cm, súlyuk 5-7g.
Az Alpokalján és az Északi-középhegységben fészkelnek kis számban a fenyvesekben, ám vonulás idején szinte mindenhol lehet velük találkozni.
Kizárólag rovarevők, mivel vékony, gyenge csőrük alkalmatlan a magok feltörésére. A fenyvesek kártevőírtói, mivel sok kártevő rovart fogyasztanak, még télen is az itt maradt példányok.

Vágyakozva 

A királykák mellett kék cinegék és széncinegék jelentek meg körülöttem. Ők a rovarok mellett magokat is fogyasztanak, így nekik könnyebb átvészelni nálunk a telet.

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Szemtől szemben 

Már indultam volna haza amikor az egyik mellettem lévő bokorban 1,5-2méterre ugráltak a királykák. Azért ez a pár perc még belefér a hazaindulásba.

Bár se darvak, se récék nem kerültek ma fókuszba, mégis bearanyozták a napomat ezek a kis királyok.


További megfigyelt fajok:dolmányos varjú, feketerigó, karvaly, széncinege

Sárszalonkás jóreggelt!

A múltkori "sikertelenség" után reményekkel telve indultam a Krajcsó-bányatóhoz. Gondoltam, hogy mostmár benne vagyunk a vonulási időszakban rendesen, így több madarat láthatok majd.

A vízszint még lejjebb volt mint a legutóbbi látogatásomkor. Érkeztem után az első fél órában hallottam egy gémet a tó végében, valamint leszállt 6 réce a tóra, valószínűleg kanalas récék voltak, ám még szürkületben megijedtek valamitől és elrepültek.
Napkeltekor felhagytam a leshelyen való várakozással, mert nem utal arra semmi jel, hogy érdemes ottmaradnom. A szokásos körömre indultam, hogy hátha találok valamit a tó másik oldalán. A már említett gém megmutatta magát és nem volt egyedül. Egy fiatal és egy felnőtt példány kergette egymást. Próbáltam közel osonni hozzájuk ám a fedezéket nyújtó nád ellenére is észrevettek és elszálltak.

Szürke gém (Ardea cinerea)

Már az első napsugarakkal együtt megérkeztek a környék galambjai és a számuk csak egyre nőtt. Több kilométeres körzetben szinte ez az egyetlen vízforrás a vadak számára, így ide járnak inni.

Parlagi galamb (Columba livia domestica)

Meglepetés! A nádas túloldaláról felszállt egy gém. Kicsit későn fókuszáltam rá (ez pár tized másodpercet jelent) így már messze volt a kattanáskor.
 Az állomány egy része nem vándorol el, így van esély rá, hogy késő ősszel, télen is találkozzak majd velük.

Gondoltam már úgyse lesz semmi a tó legvégében, de nem szabad a véletlenre hagyni a dolgot. 80 méterről a tó végében lévő még megmaradt víz partján egy gömb alakú dolgot véltem látni. Készítettem róla egy képet, hátha valami madár az.
Amikor ráközelítettem a képre megállt a vér az ereimben. Most már biztos voltam benne, hogy madár az a dolog ott. 50 méteren keresztül a legóvatosabban lopakodtam felé a nád takarásában. A nádtakarást végét elérve  még mindig messze voltam tőlem, de a közelebb jutáshoz a nyílt terepen kellett tovább haladnom.
Kis töprengés után vállalva a leleplezésődés kockázatát elkezdtem hason csúszni a kiszáradt tófenéken. A madár észrevett, de nem szállt el hanem folytatta azt amit addig is tett: az iszapban keresgélte a táplálékát. Félméterenként csináltam pár képet róla, mert bármelyik pillanatban elrepülhetett volna.
20 méter hasoncsúszás után eljutottam ahhoz a ponthoz ahonnan már nem tudtam előrébb menni, mivel egyre mélyebb szintre kerültem a tófenéken közeledve a talajvíz szintjéhez és ha tovább megyek akkor elsüllyedtem volna a vízparton. 10 méterre voltam tőle, és hogy mitől?
.
.
.
Egy sárszalonkától. Nem most találkoztam először ezzel a fajjal, tavaly láttam hatot egy másik környékbeli bányatónál, ám ilyen közel nem voltam hozzájuk.
 Bár rendszeres fészkelő faj Magyarországon, ám nem gyakori faj. A vele való találkozásra a tavaszi és őszi vonulási időszakban van a legnagyobb esély. Ilyenkor megpihennek a leengedett halastavaknál, csatornapartokon és egyéb vízparti élőhelyeken. Itt futhatunk össze velük.

Sárszalonka (Gallinago gallinago)

Megfigyeltem a táplálkozás módját is. Csőrét, mint földvizsgáló fúrótornyot leszúrja a földbe 5-6cm mélységig. Ha szerencséje van akkor valamilyen férget vagy gilisztát sikerül találnia amit kihúz a mélyből és megeszi. Orrnyílásai a csőr tövénél vannak, hogy ne kerüljön víz vagy szennyeződés az orrnyílásaiba ami eltömítené azokat. Így nem fullad meg táplálkozás közben.

Az álom nem tarthat örökké. Egyszer csak meggondolta magát, elkezdett távolodni majd elrepült a tó másik végébe. 

Nem volt nagy fajbőség, de a sárszalonka teljessé tette a reggelt. Mint sok itt látott faj ő is fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000Ft. Ha lesz egy szabad reggelem kijövök még az ősszel a tóhoz hátha láttok hozzá hasonló ritka fajokat.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, barázdabillegető, búbos pacsirta, fácán, szürke gém