Nyár vége a halastavaknál

Május óta nem voltam a békéscsabai  halastavaknál, így már ideje volt egy látogatásnak. 

A madarak nem várattak sokat magukra érkeztemkor. Az első nádasból egy üstökös gém szállt ki. Tavaly is volt szerencsém egy fajtársához. Gondoltam, ha ilyen szerencsém lesz ezen a reggelen akkor hamar meg fog telni a memóriakártya.

Üstökös gém (Ardeola ralloides)

Séta közben egy pár danka- és sztyeppi sirály elszállt fölöttem. Eszembe juttatták a tavalyi fotózásokat amikor 150 dankasirály pihent az egyik tavon. Reméltem, hogy a történelem ebben is ismételni fogja magát. Addig is egy tengelic került a fókuszba.

Tengelic (Carduelis carduelis)

Csalódásomra azon a tavon amelyiken tavaly rengeteg sirály volt most semmi sincs, még egy réce sem. Ám ez a kedélyállapot nem tartott sokáig, mert az égen egy csapat madár tűnt fel. Nyúlánk testalkatúak és feketék. A múltkor az egyik horgász mondta, hogy aznap látta őket, én akkor nem találkoztam velük, de most három hónappal később itt vannak előttem jobban mondva felettem.
Kormoránok! Húszat számoltam belőlük. Lehet, hogy egyes helyeken tűzzel-vassal írtanák, de számomra akkor is csodaszámra megy ha látom őket.

Nagy károkatona (Phalacrocorax carbo)

Visszanézve a képeket észrevettem, hogy a húszból kilenc kis kárókatona volt. Ez a faj fokozottan védett és ritkán a környéken.

Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus)

A kormoránok tovaszálltak dél felé. Jött ment egy pár gém de magasan és hamar a fák takarásába repültek. Néha néhány dankasirályt láttam a nádas mögött. Alig van madár a tavalyi nyüzsgéshez képest.

Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

Ha csak fotózni jöttem volna Békéscsabára akkor maradtam volna még egy-két órát esetleg egy másik tórendszert is megnéztem volna, de aznapra volt más teendőm is így már csak egy kör fért még bele a tavak körül. 

Májusban búbos vöcsköket láttam a "sirályos tavon". Most az egyik idei fiatalt sikerült becserkésznem a tópartról. Akkor még a szüleik a hátukon cipelték őket most pedig már akkorák mint az öregjeik.

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

Három vöcsök családról tudtam a tavaknál. Ebből kettőnek láttam egy pár képviselőjét. A többiek vagy elbújtak míg ott voltam vagy pedig már elvonultak délre.

Amíg a búbos vöcsökkel voltam elfoglalva, a látóterembe egy sötét folt jelent meg nem. Nem, nem vakultam meg, hanem egy nagy sirály szállt felém. Gyorsan váltottam és nagy örömömre tökéletes távolságra került.

Sztyeppi sirály (Larus cachinnans)

Ez vágatlan kép. Ilyen közelről Magyarországon még egyszer se sikerült lefotózni őket, mert a szántóföldeken könnyen észrevettek és mentek is el onnan, de itt más a helyzet.

És ő volt az utolsó modellem ezen a sétán. Talán még kijövök ide a tavakhoz ősszel hátha látok néhány ritkább récét vagy esetleg halászsast. Tavaszra is van már pár tervem, de ezekről majd akkor ha sikerülnek.

További megfigyelt fajok: fekete rigó, ökörszem, széncinege, szürke gém, tőkés réce, vízityúk, vörös gém,

Száraz tónak nedves partján

Lassan vége van a nyárnak, bár hűvös szelek nem járnak erre csak a hőség napkelte után. Az augusztus eleji sikertelen fotózás után gondoltam, hogy a hónap végén több fajt fogok látni. Sajnos nem így lett. 

Napkelte előtt leszállt elém egy billegető cankó egy méterre. Dühös voltam akkor arra, hogy a fotózáshoz semmi fény nem volt, de legalább az emléke megmaradt. Ugyan ez volt a helyzet a pár perccel később érkező két réti cankóval is. 

Szinte kiürült a tó. Se gulipán, se gólyatöcs, se szürke -, erdei -, pajzsoscankó. A gémek és a récék tó cégéből nem tudom mi okból csak úgy elszálltak, pedig már a leshelyen voltam egy órája és nem mocorogtam.

Azonban a teljes sikertelenségtől megóvtak a barázdabillegetők. 14-15 madár volt körülöttem és néhány fitatal egész közel szállt le hozzám.

Barázdabillegető (Motacilla alba) 

Szerkőknek se hírük se hanvuk, helyetük a galabok teszik tiszteletköreiket a tó felett.

Parlagi galamb (Columba livia domestica)

Kimásztam sárból, hogy szétnézek a tóparton, hátha máshol vannak az áhított cankók és társaik. A gátoldalon növő bogáncsos tele volt tengelicekkel amelyek a magokat csipegették ki.

Tengelic (Carduelis carduelis)

A bogáncs előtti nádasban is volt mozgás. Egy fitiszfüzike mutatta meg magát, de amilyen gyorsan jelent meg olyan gyorsan húzodott vissza a sűrűbe.

 Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus)

Az egyik öbölben rábukkantam a félhomályban látott billegető cankóra, de ez a találkozás nem tartott sokáig.

 Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

Már indultam haza a tavaktól amikor egy foltos nádiposzáta mutatta meg magát. A füzikéhez hasonlóan nem mutatkozott sok ideig a nyilt területen.

Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus)

Zárásképpen egy galamb repült el szinte mellettem. A vándorlási hullám szerintem még nem érkezett meg ide. Még az ősszel tervezek egy párszor kinézni a tóhoz, hátha egy kicsit több faj mutatkozik majd meg. 

További megfigyelt fajok: réticankó, szürkegém, sztyeppi sirály, tőkés réce

Mesék napja: Bambi

Délelőtt a gólya fotózás után gondoltam, hogy mivel július vége van, elmegyek a közeli erdőhöz, hogy megtudakoljam üzekednek-e már az őzek.

Délután 19-kor mentem ki és óvatosan körüljártam a környéket. Láttam két ígéretes bakot amelyek már fel vannak tüzelve a szerelem tüzével, de még nem vesztették el a biztonságérzetüket. 

Nem csináltam egy képet se. Eddig! Visszafele úton belebotlottam egy erős bakba amely egy sutával és annak gidájával volt. A tipikus erdei jelenet miatt (rálép az ember egy száraz ágra és az jó hangosan reccsen egyet) a bak és a suta észre vett és berohantak az erdőbe. A gidát nem látom sehol, gondoltam ő is ment utánuk. Mentem tovább az úton gondolván, hogy ebből a fotózásból nem lesz semmi. A gondolat nem tartott sokáig mert megláttam, hogy a gazok közül kiszimatol. Leguggoltam és vártam, hátha közelebb jön. 

Felix Salten: Bambi című regényének főszereplője itt áll előttem és közeledet. Látszott rajta, hogy még nem találkozott emberrel. de gyanakvó volt.

 Őz (Capreolus capreolus)

Közelebb jött.

 És még közelebb. Ezek már vágatlan képek. Szerintem nem volt 5 méter köztem és a gida között.

Pár perc mozdulatlan guggolás után az ember lába kezdi megadni magát így tartást kellett változtatnom amihez meg kellett mozdulnom. Ezt bizony észrevette ő is és a legelészés helyett inkább visszament az erdőbe.

Pár perc volt mégis többnek tűnt az eltelt idő. Csodálatos amikor egy vadonélő állat ilyen közel van az emberhez és szinte már látja magát az állat szemében.

Mesék napja: Kele

Előző nap délután érkeztem haza egy táborból és nem pihentem ki magamat az éjszaka. Így reggel amikor kisétáltam az udvara elkellett telnie egy kis időnek, hogy felfogjam mit látok, ez pár tized másodperc volt. Reflexből berohantam a fényképezőgépért és a kerti növények között osonva cserkésztem be a fotóalanyt. Ez a nagy sietség egy fehér gólya miatt volt. Egy gólya miatt ami az udvar végében lévő volier tetején tollászkodik.

Ez a jelenet számomra nagyon hasonlított a Fekete István: Kele című regényére. Ebben a regényben egy sérült gólya ősztől tavaszig egy tanyán próbálja átvészelni a telet ami sikerül is neki, az emberi gondoskodásnak köszönhetően.

Fehér gólya (Ciconia ciconia) 

A házi rozsdafarkúnak nem tetszett a hivatlan vendég.

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 

 Egy párszor próbált felrepülni, de nem sikerült. Azt hittem, hogy sérült, de...

...pár perccel később már a villanykarón ült, majd tovaszállt. Hamarosan elkezdődik a fehér gólyák vándorlása. Először a fiatal egyedek gyülekeznek nagy csapatokban és indulnak délnek, majd az idősebbek is.