Előző nap délután érkeztem haza egy táborból és nem pihentem ki magamat az éjszaka. Így reggel amikor kisétáltam az udvara elkellett telnie egy kis időnek, hogy felfogjam mit látok, ez pár tized másodperc volt. Reflexből berohantam a fényképezőgépért és a kerti növények között osonva cserkésztem be a fotóalanyt. Ez a nagy sietség egy fehér gólya miatt volt. Egy gólya miatt ami az udvar végében lévő volier tetején tollászkodik.
Ez a jelenet számomra nagyon hasonlított a Fekete István: Kele című regényére. Ebben a regényben egy sérült gólya ősztől tavaszig egy tanyán próbálja átvészelni a telet ami sikerül is neki, az emberi gondoskodásnak köszönhetően.
Fehér gólya (Ciconia ciconia)
A házi rozsdafarkúnak nem tetszett a hivatlan vendég.
Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)
...pár perccel később már a villanykarón ült, majd tovaszállt. Hamarosan elkezdődik a fehér gólyák vándorlása. Először a fiatal egyedek gyülekeznek nagy csapatokban és indulnak délnek, majd az idősebbek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése