A kevesebb néha több

 Délelőtt havas tájra és napsütésre ébredtem. Gondoltam, hogy végre ismét lesz alkalmam hóban fotózni vörösbegyet és ökörszemet.
10.30-kor indultam a közeli erdőhöz amit a házunkból lehet látni a Tsz telep túloldalán. Nem is igazán erdő, hanem egy telepített akácos, de az állatok számára egy védelmező vár egész évben a sok egyhangú szántóföld közepén.
Érkeztemmel felriasztottam pár fácánt a kórók alól. Sebaj, ha itt van kettő akkor több is lesz. A magasban egerészölyvek keringtek, az ágak között széncinkék ugráltak. Kicsit kihaltnak tűt nekem az erdő. Tavaly februárban ugyan itt láttam ökörszemet, tengeliceket, zöldikéket és nádisármányt is bár lehet, hogy csak azért volt ilyen sok madár, mert már közel volt a tél vége.
A cserkelés nem jött be, akkor váltsunk lesfotózásra. A leshelyem nem volt álcáztam, annyi volt az egész, hogy egy ágat támasztottam az egyik fa törzsének és ráültem. A cinegék hamarosan kezdtek közelebb jönni és a fácánokat is hallottam a bokrok alól, de nem láttam őket.

Széncinege (Parus major)

Belemerültem a cinkék figyelésébe amikor tőlem bal oldalról valami közeledését véltem hallani. Oda néztem és a fák mögül előbukkant egy őz. Pontosabban egy őzbak ami már elkezdte növeszteni az agancsát amit majd a július végi - augusztus eleji őzüzekedéskor fog hasznáni. Felém fújt a szél így tudtam, hogy nem szagolhat ki, de tartottam attól, hogy meglát vagy pedig a fényképező kattanásától  fog megriadni.

Kijött egy nyíltabb területre teljes mértékben láttam. Pár képet csináltam róla, majd ránéztem. Csak észre vett, de nem zavarom. Még pár képet készítettem róla, majd amilyen titokzatosan jött olyan titokzatosan eltűnt a fák között. 

Csodálatos élmény volt számomra, mintha egy Nat Geo Wild forgatáson lettem volna az oroszországi vadonban. Havas erdő, hideg és egy őzbak ami félelem nélkül eszi mellettem a fakérget.

Őz (Capreolus capreolus) 

Az őzzel való találkozás után fácánokat kezdtem el keresni, de egy kék cinege marasztalt engem egy kép elejéig.

Kék cinege (Cyanistes caeuleus)

Körbe jártam az erdő környékét, de nem igazán látni bármi jószágot. Ez érthető, mert egyre erősebb lett a szél. Ilyen időben jobb elbújni. 

Sétám során egy fura hangra kapom fel a fejemet. Ránéztem a hang forrására. Először azt hittem, hogy egerészölyv, mert ez a madár gyakori a környéken, de nem az, mert világosabb színű és nagyobb is annál.

-

-

Ez bizony parlagi sas. Egy idén kelt, fiatal példány. Tavaly óta most láttam harmadjára a környéken parlagi sast, de ilyen közel még egyszer se.
Ezt a két képet tudtam készíteni róla, mert hamar fedezékbe húzódott a másik erdőben. Valószínüleg egy kóborló példány, mert amíg nem érik el szaporodó képes kort addig vándorolnak majd ha párt találtak letelepednek valahol.

Parlagi sas (Aquila heliaca)

A túloldali erdőben felzavart pár dolmányos varjút amikor leszállt.
Bár sok kismadárra számítottam, de így is nagyon jól sikerült ez a túra. Az őzbak és a parlagi sas volt a nap fénypontja, remélem idén lesz még alkalmam lencsevégre kapni őket.

További megfigyelt fajok: balkáni gerle, dolmányos varjú, egerészölyv, fácán,fekete rigó, nagy fakopáncs