Elérkezett június vége. Általában ilyenkor már kevés faj látható, mert a vonulási idő már/még messze van, a költő madarak pedig rejtőzködve nevelik a fiókáikat. Valamint ilyenkor kezdődik el a nyári forróság és szárazság időszaka is. Folyamatosan 35-40 fokot írnak előrejelzésnek nappalra, így a hajnali les ideje alatt se kell túl melegen öltözni.
A szokásos módon elfoglaltam a leshelyemet, amely előtt a vízszint már annyira alacsony, hogy egy gólyatöcs akár át is gázolhatna ott és csak a bokájáig lenne vizes.
Tanulva a múltheti fotózásból, a szürkületi időszakban nem készítettem annyi képet, mert nem sok minden látszana rajtuk. Inkább figyeltem a madarakat, ahogy élik minden napjaikat.
Az első normális kép fél öt után készült. Egy réti cankó jelent meg a porondon, ám lámpaláza vagy óvatossága miatt inkább a nád mögött láttam csak.
Réti cankó (Tringa glareola)
Két percre rá mozgást vettem észre tőlem jobbra a vízen. Valami pelyhes fióka úszik, ám nem tudtam mi az amíg ki nem jött a partra. Az irreálisan hosszú lábai miatt könnyű volt rájönni, hogy egy kis gólyatöcs úszott be a képbe. (Ezen képen a lábának egy része még a víz színe alatt van.)
Gólyatöcs (Himantopus himantopus)
Ismét két perc telt el és beszállt a les elé egy kis lile, amely neki is látott a táplálék kereséshez, férgek és rovarok után kutatva.
Kis lile (Charadrius dubius)
A világos égen észrevettem egy pár sötét sziluettet. Messziről látszódott az egyszínű fehér tollazatuk. A tó végében le is szállt két nagy kócsag az ötből halászgatni. Manapság már nagyobb az állományuk, de két évszázaddal ezelőtt majdnem kipusztították dísztollaik miatt.
Nagy kócsag (Ardea alba)
Dankasirály száll a kócsagok után. Maradhatott volna egy pár kép elejéig.
Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)
Megszűnt a légiforgalom, figyelmemet ismét a kis lile kötötte le.
Fiatal sárga billegető csatlakozott a kis liléhez a keresgélésben.
Sárga billegető (Motacilla flava)
Egy adult gólyatöcs szállt le az öbölbe és egyre közelebb jött a sekély vízben.
Észre se vettem, hogy mennyire repül az idő, csak a partifecskék kirajzása tudatta velem, hogy már felkelt a Nap. A fecskék elkezdtek gyülekezni a nádasban majd egyszerre kiszálltak vadászni.
Partifecske (Riparia riparia)
Idén szinte minden alkalommal találkozok új fajjal ezen a tavon. Ez most sem történt másképpen. A tőlem jobb oldali kis szigetre leszállt egy cankó. Először erdeinek gondoltam, mert azt szinte mindig van itt, utána rétinek, mert azt most láttam nemrég. Azonban ez mindkét fajnál nagyobb volt. A képek visszanézése után jöttem rá, hogy egy szürke cankóval van dolgom. Pár percig csak állt ott és figyelt, lehet, hogy gyanús voltam számára.
Szürke cankó (Tringa nebularia)
A kezdeti feszültség hamar elszállt és be is vetette magát a sekély vízbe.
Tetőzte is az izgalmat amikor beszállt elém a szigetre a kis gólyatöcs mellé.
Talán a szüleitől tanulta ezt?
Azt, hogy a gólyatöcs undoksága miatt ment a vízbe, vagy sem ezt nem fogjuk megtudni.
A szürke cankó úgy lefoglalt, hogy észre se vettem a karnyújtásnyira lévő barázdabillegetőt.
Barázdabillegető (Motacilla alba)
A kis gólyatöcs nem maradt sokáig egyedül, most egy réti cankó szállt be elé, mely katonásan kihúzta magát egy pillanatra.
A cankófajok listáját bővítve egy pajzsoscankó szállt el fölöttem nagyon közel. Egy nászruhás hím példány ez. Nászidőszakban a dísztollaik úgy néznek ki, mint a barokk parókák.
Pajzsos cankó (Philomachus pugnax)
Reméltem, hogy itt marad a múlthéten látott kormos szerkő és így is lett, ám kiszámíthatatlan gyors röpte ismét megtréfált.
Kormos szerkő (Chlidonias niger)
Ha van egy pajzsoscankó akkor kell lennie többnek is. Másik két hím is megmutatta magát közelről. Látszik, hogy minden hímnek más-más mintázatú a dísztollazata. Elsősorban Skandináviában és Lengyelországban költenek, fura most itt látni őket.
A gólyatöcs nem fordít figyelmet rájuk.
Akikből nem három hanem öt van.
Negyed óra üresség után a jobbra lévő szigetnél vettem észre mozgást.
A gólyatöcs távollétében leszállt a szigetre egy réti cankó.
Majd még egy és még egy.
Tollászkodtak egy kicsit amíg...
Vissza nem tért a gólyatöcs és nem kergette el őket. Ez a jelenet egy kis költségvetésű Jurassic World-be bekerülhetett volna.
A Nap már magasan jár és a hőség már kezd érződni, jel arra, hogy irány haza.
Miközben a tóparton kifelé sétálok, leszáll az előttem lévő homokbuckára egy hantmadár. Tavaly május óta nem láttam ezt a fajt.
Hantmadár (Oenanthe oenanthe)
Utolső kép ezena napon egy magas fűben álló gólyatöcsről készült.
Júliusban mindenfelé leszek így legközelebb augusztusban tudok visszatérni. Talán ismét lesz akkor valami új.
További megfigyelt fajok: barna rétihéja, fürj, gulipán, kakukk, sztyeppi sirály, tőkés réce
