2016. október 8., szombat

Máltai nyár Action for Nature 5. rész

Július 23.
Már csak egy napunk volt hátra a  a vasárnapi nyílt napig. A délelőtti munka során úgy osztottuk be a csapatokat, hogy néhányan a meg be nem fejezett feladatokat csinálták, a többiek pedig a park területét nézték meg és készítették elő a nyílt nap programját. A második (ami egyben volt a harmadikkal) pad elhelyezése után egy kis érces szkinkkel találkoztunk. A farkán látszott, hogy már egyszer biztos használta meneküléshez, mivel újranövesztett farka volt. Miután megcsodáltuk, csináltunk pár képet róla majd berohant a pad alá az árnyékba.
Érces szkink (Chalcides ocellatus)

Amint elszaladt a szkink, már hallotuk, hogy találtak egy kaméleont is. Ennyi szünet belefért a munkába. Ilyen állatokat, főleg a magyarok, ritkán látnak természetes élőhelyükön.
Európai kaméleon (Chamaeleo chamaeleon)




Július 24.
Az esti tábortűz fényei már rég kialudtak, de a reggeli napsugarak ismét elhozták a fényt a új napba. Az elmúlt pár nap reggelén tele volt az ég felhőkkel és ennek a hatását lehetett érezni a hőmérsékleten, de szerencsére hamar elúsztak a felhők és mire ismét elindultunk a parkba, már tiszta volt az ég.

Természetesen korábban érkeztünk, mint ahogy megvolt hírdetve az esemény, hogy legyen időnk még legutolsó simításokat véghezvinni és, hogy kiosszuk kinek, mikor, hol, mi lesz a feladata.

Az utolsó simítások során, a már szinte megszokott kaméleonnal találkoztunk, aki a kerítés tövében azon töprengett, hogy hogyan tudna minnél hamarabb eltűnni.


Eleinte csak pár látogató volt, azt hittük, hogy nem sok mindent fogunk csinálni ezen a napon érdeklődők hiányában, de ami történt márciusban a Natura 2000-ben, az itt is megismétlődött egy idő után szinte folyamatosan jöttek a vendégek. Még olyan is volt, hogy egy kisebb torlódás lett az egyik madárlesnél, annál ahol ez a kép készült. A túra során a látogatóknak elmeséltük a park jellegzetességeit, meséltünk az itt élő állatokról és arról, hogy mit csináltunk a héten. Nem csak helyiek voltak a parkban látogatoként, hanem túristák is, akik a Facebook eseményt látva jöttek ide..
Kis kócsag (Egretta garzetta)



Július 25.
Minden jónak egyszer vége van, így volt ez a mostani táborral is. Indulás előtt még lenéztünk tengerpartra és egy utolsót fürödtünk. Az elmúlt napokkal ellentétben, nagyok voltak a hullámok, amelyek a búvárkodáshoz nem voltak jók, de a szörfösöket kicsalogatták a vízre.

Relax idő.

A márciusi toronylátogatás során borús volt az ég és kicsit szürkés színe volt mindennek. Most pedig a nyári napsugárzás előhozta a színeket is. még a látszólag egységes sziklák árnyalatait is.

Miután körbefotóztuk az öblöt és a tornyot, Katával visszaindultam a többiekhez, a vízbe, hogy még egy utolsót ússzunk a tengerben. Lefelé ereszkedve a lankás sziklafalon találtunk egy tengeri nárciszt, ami egy kis szint adott a sok szürke és vörös kő és száraz növény között. 
Tengeri nárcisz (Pancratium maritimum)


Összepakoltuk teljesen a csomagjainkat és elköszöntünk a máltai cserkészcsoporttól és a táborvezetőktől akik megmutatták nekünk eme mediterrán sziget néhány szépségét és kultúráját.

Néhány hangulatkép a szigetről. Sok árnyékot adó fa nem nő errefelé de ha félig megépített kőépületeket vagy térdig érő kőkerítéseket akarunk látni akkor nem kell sokáig keresni azokat.


A városokban kicsit több a víz és magasabb a páratartalom is így itt gyakrabban találkozunk nagytermetű növényekkel, mint például fatermetű kutyatejekkel...
Kutyatej (Euphorbia abyssinica)

...vagy pálmával, de szintén nem ritka látvány az olajfa és az invazív eukaliptusz sem.
Kanári datolyapálma (Phoenix canariensis)

És a jellegzetes világos falú, lapos tetejű házak és abaloldali közlekedés.

Nos vége lett a második Action for Nature tábor is. Hiányozni fog ez a hely és azok az emberek akiket megismertünk itt, remélem valamikor viszont találkozunk velük.

2016. szeptember 18., vasárnap

Máltai nyár Action for Nature 4. rész

2016. július 23.
A délutáni fotózás ( http://fpeterfotonaplo.blogspot.hu/2016/09/maltai-nyar-action-for-nature-3-resz.html ) majd a korai vacsora után felszálltunk a buszra és elmentünk a Ramla tal-Bir öbölbe, ahol a találkozási időpont előtt egy körkérdésre és egy fagyizásra volt még időnk a túra előtt. A fedélzetre való felszállás előtt volt egy tájékoztató a hajótúráról, a helyről ahová megyünk, a madarakról és a BirdLife Malta Archipelagu Garnija projektjéről, amelynek célja a bukdosó vészmadár (és természetesen a többi tengeri madárfaj) védelme.
Nem sokkal fél hét után elindult az első hajó majd a második hajó is.

Mi egy kicsit nagyobb hajón voltunk, mint ez a motorcsónak.


Az érzés, mintha ellátnánk a világ végéig.

Már közel jártunk Gozo-hoz, amikor megláttuk az első madarat, de ez még messe volt tőlünk.
Mediterrán vészmadár (Calonectris diomedea)

Majd pár perccel később megláttunk egy másikat is.

A Ta' Cens szirthez, pontosabban csak annak a közelébe mentünk, ahol a legnagyobb máltai kolóniája található a fajnak, közel 1000 fészkelő pár.

Málta és a hozzá tartozó szigetek 4500-5000 párnak adnak otthont, amely a világállomány közel 5%-a.

Vándorló faj. A költési szezonban, márciustól novemberig, a partokhoz közel találkozhatunk vele. Nappal a nyílt vízen tartózkodik, ahol halakra és tintahalakra vadászik, majd napnyugta után, éjszaka visszatér a sziklahasadékok közötti fészkéhez. Ilyenkor hallhatjuk a hangját is, amely sokak szerint egy síró kisbaba hangjára hasonlít.
A telet messze a partoktól, a nyílt tengeren tölti.


Bármerre néztünk, mindenfele madarak voltak a vízen. Először apró fekete pontoknak látszódtak, majd ahogy közelebb értünk hozzájuk egy jobban "madár alakjuk" lett.


A környező szigeteken fészkel egy hozzá hasonló, kisebb termetű vészmadár faj, a bukdosó vészmadár (Puffinus yelkouan). A mérete mellett a színében is van eltérés. A bukdosó vészmadár háta sötétebb, szinte fekete és a csőre is (a mediterrán vészmadárral ellentétben, melynek piszkos sárga színű a csőre) fekete. A bukdosó vészmadár máltai és világi állománya is kisebb, mint a mediterrán vészmadáré. Máltán és a környező szigeteken 1600-1800 fészkelő pár él, amelyek a világi állomány 10%-át alkotják. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a Sebezhető kategóriában van. A mediterrán vészmadár nagyobb elterjedési területének és nagyobb állományának köszönhetően a Nem fenyegetett kategóriában van. Természetesen mindkét faj védett.






A vízről való felszálláshoz kitárja a szárnyait és elkezdi taposni a vizet, amíg el nem éri a felszálláshoz szükséges sebességet.


Hajtóművek bekapcsolva...

A sebesség nő...
...és... Felszállás!


A kolóniákat az emberi terjeszkedés és ennek következményeképpen a zavarás, a fény- és zajszennyezés, a halászat valamint a fészkeket fosztogató macskák és patkányok fenyegetik. A párok évente egyetlen utódot nevelnek fel, így az állomány csak lassan tud növekedni.






A túra felénél voltunk, amikor visszafordultunk Málta felé és nagyon lassan áthajóztunk a madarak között, amelyek felszálltak és elrepültek a másik irányba, Gozo felé.










A lemenő nap érdekes színekbe öltöztette az eget.


Délelőtti munka egy máltai természetvédelmi területen, délután vízalatti fotózás a tengerben, este pedig egy hajótúra a tengeri madarak között. Kell ennél több egy alföldi embernek?

Folytatás hamarosan következik