2016. június 8., szerda

Szerény április

Végre itt az április! Az esős március után reménykedtem benne, hogy a következő hónap kicsit szárazabb lesz több napsütéssel, hogy kimehessek a bányatavakhoz. Már benne vagyunk javában a tavaszi vándorlási szezonban, így sok fajban reménykedtem.
Bár annyira nem volt sok eső, mégsem lett olyan ez a hónap fotózási szempontból, mint ahogy terveztem.

Április 3.
Idén ez az első alkalom, amikor kitudtam menni a Krajcsó- bányához. Mentem volna hamarabb is, de a folyamatos esőzések következtében a föld utak, annyira feláztak és a tó anyagos partja, hogy való talajalattjáró üzemmódba kapcsoltam volna.
A szokásos tavaszi 4:00-ás kelés után a lehető leghamarabb kisétáltam a tóra. Arra számítottam, hogy felzavarom majd a gólyatöcsöket, gulipánokat és a cankókat az érkezésemmel, de nem így lett. Néhány tőkés récét és egy gólyatöcst leszámítva semmi nem rebbent fel. Túl nagy a csend és ez gyanús.
Sokáig nem történt szinte semmi, a kis lilék néha-néha leszálltak elém majd tovább álltak.
Kis lile (Charadrius dubius)

6 óra 10-kor érkezett egy gólyatöcs...
Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

... de nem egyedül. Ők tudják, hogy párosan szép az élet és nem restellik ezt kifejezni.


A gólyatöcsök távozása után kb. negyed órával egy nagyobb testű madár szállt el a tó felett. 
Először galambnak majd pajzsos cankónak gondoltam. Amikor irányt változtatva megláttam a hosszú lefelé hajló csőrét már tudtam, hogy egy új fajjal bővült a tavon látott fajok száma. 
A nagy póling bár rendszeresen fészkel Magyarországon, de nem nagy számban. Vonulás idején viszont gyakrabban látni. Fél méteres hosszával és egy méteres szárnyfesztávolságával a gémek, kócsagok és nagytestű sirályok után az egyik legnagyobb madár amit láttam eddig a tavon. Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 500 000Ft.
Kis póling (Numenius phaeopus)



A napkeltére még várni kell, de most már van elég fény, hogy lefotózzam a dankasirályt, amely érkezésem óta néha-néha elszállt előttem.
Dankasirály (Chroicocephalus ridibundus)

Az első napsugarak megjelenése idején szokott a leghidegebb lenni, ilyenkor a tó víztükre alacsony ködbe burkolózik. Ez a nyúl még a köd előtt jött inni a tóhoz. 
Mezei nyúl (Lepus europaeus) 

Nem messze mögöttem egy bak zörgött a gátoldalon.
Őz (Capreolus capreolus)

Majd a gát mellett a tó másik végében is megjelent két másik őz. Az ellenfényben látszott a leheletük.

Közben a les előtt is megtört a nagy mozdulatlanság. Visszatért a kis lile, de csak egy rövid időre.


Épp indultam volna, amikor előttem néhány tíz méterre megláttam két bakot. Az egyik már letisztította az agancsát. Érdekes, alacsonyan elágazó szárú agancsa van. A másiknak még barka borítja fejdíszét.



Nem állhattam ott egész nap, valakinek mozdulni a kellett. Egy pár lépes megtétele után az egyik bak rámnézett majd elrohant a másikkal.

Kicsit többet vártam az első idei tavi fotózástól, de most így sikerült. Egy számomra új, fokozottan védett madarat fotóztam a tónál és láttam a gólyatöcsök udvarlását. 
Ha a kis dolgokat nem becsüli az ember a nagyobbat se fogja jobban és számomra ezek is nagy dolgok voltak.



Április 22 és 28.
Valahogy az időjárásért felelősek mindig összebeszéltek ellenem, hogy amikor fotózásra szántam volna el magam, mindig esőt küldtek a kijelölt napra. A tervüket nem tudták megvalósítani, mert a szomszédos erdőt sikerült meglátogatnom szárazon.
Április 22-én meglepetésemre nem sok mozgás volt. Arra számítottam, hogy madárdaltól lesz hangos az erdő, de csak néhány gerle búgott a fákon.
Valamint az őzek fejezték ki ellenszenvüket a jelenlétem iránt.
Az egyik kengurunak képzelte magát...

.. a másik pedig csúnyán nézet rám a távolból. 


Egy héttel később nem is kifejezetten mentem a közeli erdőhöz, hanem az erdő melletti kanálist látogattam meg, hátha tudok az akváriumi halaknak gyűjteni vízibolhát (alsóbbrendű rák faj). A fényképező a biztonság kedvéért ott volt a nyakamban.
Barázdabillegető (Motacilla alba)

Szemtanúja voltam egy gyilkosságnak. A helyi barna rétihéja hím a búzatábla felett szállt...
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
... majd lecsapott...

... és magával vitt egy kis mezei nyulat...

... ami után az anyja keserves sírással futott, de már nem tehetett semmit. Ez az élet rendje a természetben. Valaki meghal, hogy a ragadozó élhessen és aki életben marad az tovább örökítheti a génjeit.

Vízibolhát nem tudtam gyűjteni, mert az esőzések ellenére nagyon lecsökkent a vízszint és az a kevés víz ami van az is tele van algával.

Már évek óta próbálkoztam, bár nem teljes erőbedobással lefotózni a fácán dürgést, ami most meg is valósult. 
A búzatábla mellett lehasaltam, hogy közelebb férkőzzek a kakashoz
Fácán (Phasianus colchicus)



Amikor túl közel jött hozzám, irányt váltott és besétált a búza közé.


Volt már ennél mozgalmasabb áprilisom is. Remélem az év kicsit több témát tartogat számomra.

2016. május 30., hétfő

Action for Nature 7. nap, Málta 2016

Az utolsó reggel kicsit lassan akart elkezdődni. Mindenki elcsigázott volt. Még ágyban maradtunk volna, ha nem akartuk volna kihasználni az utolsó napunkat.
A reggeli után induláshoz összepakoltunk, fogtuk a kistáskánkat és elindultunk túrázni a Il-Majjistral Nature & History Parkba. A part mentén elindultunk északi irányban. A táj mondhatni elég kopár volt. Azon a néhány épületen kívül, amelyek a magasparton álltak semmi más nem nyújtott árnyékot. A szikrázó napsütésben kipróbáltam a polár lencséket a fényképezőmön. Ez lett az eredmény.


Bár itt szinte csak szikla van, a növényzet mégis megtud élni.

Találtunk egy utat ami a tenger felé vezetett egy nagy sziklafal mellett, de mi inkább egy, az útról induló ösvényen lementünk a partra, mert ez rövidebb út volt.
A sziklák között, mintha döglött hal szagát éreztem volna, bár engem jobban emlékeztetett arra a garnélás szendvicsre amit pár napja ettem. Megnéztem, hogy mi bűzlik itt. 
Nos nem más, mint több száz vitorlás medúza. Ezek a medúzák a vitorláshajókhoz hasonlóan a vitorlájukkal szélbe kapaszkodva utaznak. Jelen esetben, mivel önálló mozgásra nem képesek, így a szél zátonyra fújta őket. Nem veszélyes a mérgük, de nem tanácsos simogatni őket.
Vitorlás medúza (Velella velella)

A medúzák között feltűnt néhány hal, de nem bizonyultak túl fotogénnek. A tengeri akvarisztikában ismert barátsügér (Chromis viridis) mediterrán rokona ez a faj (Chromis chromis).
Mediterranean Damselfish (Chromis chromis)

A kilátás csodálatos volt...

... de nem ártott néha a lábunk elé is nézni.

A túra során több helyen is lehetett látni a letűnt korok emlékeit, korall kövületeket.



A szikláról sziklára való ugrálással csak óvatosan, mert könnyen a dolgok mélyére tekinthetünk.

Ez nem jelent gondot annak, akinek van szárnya. A távolban feltűnt egy kék kis madár. Pár órával korábban már láttam a túra elején, amikor a medúzákat fotóztam, de akkor nem sikerült képet csinálni róla. Bár most is messze van, de látom. 
Hogy mi is ez a jó madár? Nem más, mint Málta nemzeti madara, a kék kövirigó. Tipikus mediterrán faj. Dél-Európában, Észak-Afrikában és Északnyugat-Ázsia hegyvidékein találkozhatunk vele.
Kék kövirigó (Monticola solitarius)




A tengeren nem volt túl nagy forgalom. A távolban ringatózott a vízen egy pár sárgalábú sirály. Az egyik közelebb is megmutatta magát, de nem sokáig.
Sárgalábú sirály (Larus michahellis)

Visszafele úton észrevettem a repedés (bár lehet, hogy inkább szakadék) oldalán egy kék kövirigót szinte köpésnyi távolságra, azonban mire ráfókuszáltam volna elrepült és ottmaradt a tátongó mélység. 

A szigeten több felé lehetett látni az embermagasságú agávékat a 4-5 méter magas virágzatukkal. Nálunk dísznövényként terjedt el, de itt Máltán a kedvező körülményeknek köszönhetően a vadonban is elvan.
Agávé (Agave americana)

Délután egy kis pihenés után még egyszer, utoljára lementünk a tengerpartra. Miközben haladtunk a sziklás part felé, ahol kevesebb ember volt, a kövek között észrevettem egy kis gekkót, de ő nem akart látni engem, ezért elbújt.
A parti sziklák között nyüzsgött az élet. Lóaktíniák, csigák és remeterákok, beljebb barna algák is nőttek a mélyebb vízben, de a fényképezőm és a saját biztonságom érdekében is inkább a sziklák között maradtam.
Lóaktínia (Actinia equina)


Remeterák (Clibanarius erythropus)




Este szerencsénkre a láthattuk a lemenő nap utolsó fényeit.




Nos, ennyi volt röviden ez a hét Máltán, felejthetetlen élmény számomra. A következő kiutazás nyár közepén lesz, a szezon derekán. Már számolom addig is a napokat.