(Fehér) karácsony előtt

Minden évszaknak vannak valamilyen jellemzői: tavasznak a virágok, nyárnak a forróság, ősznek a lehulló levelek, télnek pedig a hó és még írhatnék mindhez jó pár dolgot. Azonban az utolsóval valami nincs rendben. Tél és hó. Ez a megszokott már évtizedek, évszázadok óta, ám idén ismét hómentes karácsonyunk lesz. 

Az elmúlt pár napban a szomszédig nem lehetett ellátni a köd miatt, azonban a mai nap más. Tiszta az ég, se köd se felhők. Végre ideális időjárás van a fotózáshoz. 

Idén a jaminai halastavakat látogattam meg karácsony előtt. Még nyár végén jártam errefelé utoljára amikor még 30 fok volt és gazdag volt a madárvilága a tavaknak. Most is erre a fajgazdagságra számítottam, természetesen más összetételben.

Az elsők akikkel megláttam egy pár tőkés réce volt a tó túlpartján lévő nádas előtt. Túl messze  voltak, így tovább haladtam a tavak mellett, hátha lesz valami közelebb is. 

Monoton sétámat egy ismerős hang állította meg. Felnéztem a hang irányába és már messziről látni lehetett a hang forrását az égen. Egy nagy lilik repült az irányomba egyedül. Alacsonyabban szállt, mint ahogy látni szoktam őket. 

Nagy lilik (Anser albifrons)

A nagy lilik távozása után elhallgatott a kamera egy időre, csak a széncinkék hangját lehetett hallani a tavak partján lévő fák ágairól. A víz is csak a szél miatt hullámzik egy kicsit. 

Én nem erre számítottam. Egy sor fajt felsoroltam magamban az ideút során amivel találkozhatok ilyen helyen decemberben és örültem volna annak is, ha egyet látok közülük. 

Egyszer csak a nyárfák mögül a nádasból felszállt egy madár. Kékes-szürke alapszín, fekete ujjak. Valamilyen rétihéja hím. A barna rétihéja kiesett a lehetőségek közül, mert benne több a barna szín mint a kék. Maradt a fakó, a kékes és a hamvas. Amennyire tudtam, siettem az úton, ki a nyárfák közül, hogy közelebb kerüljek hozzá. 

Amint kiértem, hirtelen nem tudtam, hogy hova lett majd a távolban észrevettem a házak felett. 400 méterről a 200mm-es objektívvel is aprónak tűnt. 

Életemben most láttam másodjára ezt a fajt, itt a tavaknál először, így nagyon megörültem a jelenlétének.

Magyarországon leggyakrabban a vonulások idején és télen lehet látni, ritkán nyáron is felbukkan egy-egy példány. A barna rétihéjánál kisebb és az előbbivel ellentétben nem kötődik a nádasokhoz, jobban szereti a nyílt területeket ahol elsősorban rágcsálókra vadászik.

Kékes rétihéja (Circus cyaneus)

A rétihéja eltűnt a házak takarásában, én viszont majdnem ottragadtam a felvizesedett réten. Kevés helyre lehetett lépni anélkül hogy ne álltunk volna a bokáig érő vízben. Így utólag visszanézve fel se tűnt nekem ez akkor, amikor a rétihéját kerestem.

Amint visszaértem szárazon az útra, ismét az égre szegeztem a tekintettem. Már hallottam azt a hangot aznap így tudtam, hogy nagy lilikek jönnek felém, de nem láttam őket. Fél perccel később vettem észre őket, mintha addig láthatatlanok lettek volna.

Ilyen közel még egyszer sem voltam vadludakhoz. Még alacsonyabban szálltak mint a korábban látott magányos példány.

A kisebb tavaktól átsétáltam a "nagy vizekhez", a Csaba- és a Fás-tó partjára. Már vártam, hogy tudjak csinálni egy pár récés fotót, olyanokat amelyeken felszállnak a vízről.

Erre nem kellett sokat várnom mert 50 méterre a Kereki úttól láttam meg az első csapat tőkés réce csapatot.

Tőkés réce (Anas platyrhynchos)

Sokáig még verebet se láttam, ahogy haladtam a tó partján. Már arra is gondoltam, hogy ezek a récék voltak egyedül ezen a két nagy tavon, de szerencsére ez nem így volt.

Vagy a mólókon ültek...

...vagy a nádashoz közel pihentek a Csaba-tó partján félúton.

A Fás-tó végétől visszafelé tartottam. Csak egy pár réce volt távol a parttól a tó végében, a szántóson pedig szarkák keresgéltek eleség után.

Az egyik nyiladék előtt a fűre leszállt egy fekete rigó, aki közel engedett magához... egy bizonyos határig.

Fekete rigó (Turdus merula)

Az eddig készült képeket néztem vissza, amikor az út felett egy ragadozót láttam velem szembe repülni. Gondolkodás nélkül gyorsan ráfokuszáltam majd amikor kivágott oldalra kattant a gép. Egy kicsit lassú a fényképező ehhez a sebességhez. Nem gond, így is elkészült a kép, bár belelóg egy ág. A legtöbb karvalyos kép amit eddig láttam mesterségesen készített itatón vagy ahhoz közel készült, így egy kis örömmel tölt el, hogy egy ilyen spontán helyzetből sikerül kihozni ezt.

Karvaly (Accipiter nisus)

Ismét találtam egy csapat tőkés récét.

Elindultam ugyan azon az útvonalon vissza amelyiken jöttem, hátha változott valami a madarak helyzetén. A kék cinegéken és a szén cinegéken kívül más mozgás azonban nem volt az ismert út mentén. 

Mielőtt még elhagytam volna a tavakat, felém szállt két csóka és egy vetési varjú. Mintha a csókák kísérnék a nagyobb rokont.

Csóka (Corvus monedula) és vetési varjú (Corvus frugilegus)

Itt nincs vége a történetnek, ugyanis az utcának (amelyen a város felé haladtam) az egyik oldalán a tavak vannak és az egyik nádnyiladékban észrevettem pár madarat vízen. A tőkés récék között pár szárcsa is úszkált, teljesen gyanútlanul.
Bár hasonló testalkata és vízi életmódja miatt a récékhez sorolnák páran, igazából közelebb áll a darvakhoz, mint a ludakhoz.

Szárcsa (Fulica atra)

"Görbe tükör"

További megfigyelt fajok: kék cinege, mezei veréb, sárgalábú sirály, szén cinege

Bagolyvár

Mint minden évben, idén télen is népes számban jelentek meg az erdei fülesbaglyok Kétsoprony központjában. Elsősorban az iskola körüli nyírfákon töltik a nappalt, majd éjszaka hangtalan nindzsák módjára vadásszák le az óvatlan rágcsálókat. 

A mai napon, több alkalom (hét) után végre nem felejtettem el hozni magammal a fényképezőt a társastánc órára mivel az óra után tudtam elmenni megnézni a baglyokat. 

Ott ültek a nyírfákon 40-en. Az idegesebb természetűek átszálltak a szomszéd fáira. A többiek viszont teljes nyugalomban ültek a helyükön. Egyesek aludtak mások tollászkodtak.

Erdei fülesbagoly (Asio otus) 

Ha hó nincs is, de a nappalok rövidsége jelzi minden élőlénynek, hogy tél van. Szokásukhoz híven az őzek is ebben az időben gyűlnek csapatokba.

20-an heverésztek a szántáson, bakok, suták vegyesen. Az előbbiek ilyenkor megtűrik egymás közelségét, mivel épülő agancsukat ebben az időszakban vérerekkel átszőtt barka fedi amely érzékeny és amúgy sincs párzási időszak, ami miatt területet kéne őrizniük. Most az elsődleges feladatuk, az életben maradás.

Őz (Capreolus capreolus)

Végre elkezdődött a téliszünet, így több időt tudok szakítani a fotózásra. Remélem a környékbeli tavakon tartózkodik néhány ritka téli vendég. 

Majd kiderül.

Borongós ősz

Október utolsó napján elsétáltam egy a házunkhoz közeli erdőbe, elsősorban a gombák miatt. Gondoltam a csapadékos időszak meghozza a várva várt gombákat.

Nem maradtam teljes mértékben gomba nélkül, de szerintem egy kicsit szűkös volt a kínálat. Egy két fajt találtam elvétve néhol. 

Júdásfülegomba (Auricularia auricula-judea)

Nem úgy, mint a csigákat. Ahová lépett az ember ott csiga termett nem messze a cipőjétől. Alig győztem kerülgetni őket. 

Éti csiga (Helix pomatia) verőköltő bodobáccsal a házán

A keresztespókok is aktívak maradnak a fagyokig. Ez a példány most fogyasztja a nemrég megfogott legyét.

Koronás keresztespók (Araneus diadematus)

Negyed óra bolyongás után kijöttem a sűrűből egy nyíltabb területre. A magas, száraz kórók közül először pár fácán, majd egy őzbak ugrott ki.

Őz (Capreolus capreolus)

Továbbhaladtam a szántóföldek felé, ahol egy suta az idei gidájával legelészett. Vártam, hogy közelebb jöjjenek, de nekik más volt a tervük.

Hazafelé menet egy csodáspók kötötte le a figyelmemet. A hímek párzás előtt egy "ajándék" rovart adnak a nősténynek, hogy ne belőlük legyen a vacsora.

Csodáspók (Pisaura miribilis) 

Annak ellenére, hogy túl vagyunk már az ősz derekán még sok ízeltlábú és csiga népesíti be az avart és a fák törzsét.

Ennek a kellemes időnek van egy sötét oldala. Mivel nincsen hideg, ezért a sok minden máshoz hasonlóan a kullancsok is aktívak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha az idei tél sem lesz hideg akkor sok parazita és kártevő fog életben maradni tavaszra, amelyek még gondokat okozhatnak.

További megfigyelt fajok: fácán, mezei veréb, széncinege, vörösbegy

Királyka(ság)

Már nem is tudom pontosan, hogy mikor jártam legutóbb a Kétsopronyi homokbányatónál, de már itt volt az ideje egy fotózásnak. 

Az ősz előrehaladtával a madarak is elindultak dél felé. Reméltem, hogy találkozok majd a tavon valamilyen récével, mivel tavaly márciusban már láttam itt csörgő-, böjti- és cigányrécét is. Most sem kizárt, hogy összefutok velük.

5:40-kor érkeztem meg a tóhoz nagyon sűrű ködben. Gondoltam, hogy ez jó álca lesz számomra. Jó is lett volna ha az a három felriasztott réce nem előttem akart volna újra vízre szállni, mert előttem két méterrel meggondolták magukat és inkább elrepültek másfelé.

Már közeledtünk a fél hét felé időben és sikerült végre valamit lefotózni. A második csapat lúd ezen a hajnalon. Szellemként szálltak a ködben.

Nagy lilik (Anser albifrons)

Háromnegyed hét felé kiálltam a gátra, hátha elcsípek ismét egy lúdcsapatot. A tavon már nagy valószínűséggel nem lesz mozgás, mert egy horgász törte meg a reggeli csöndet és nyugalmat.

Már fél órája felkelt a Nap, de a köd még mindig tartja magát, sőt még sűrűbb is. A 120 méterre lévő magasfeszültségű oszlopot alig lehetett látni.

A mellettem lévő akácfán apró madarak ébredeztek. A elmúlt napokban már gondoltam rájuk, hogy jó lenne újra látni ezt a fajt és most ott van előttem pár méterre. 

A fején lévő sárga csíkról könnyű felismerni a sárgafejű királykákat. Bizalmas madarak, nem repültek el messze tőlem, de a fényhiány és az állandó takarásban röpködés miatt nem tudtam sok képet csinálni róluk.

 Sárgafejű királyka (Regulus regulus)

Jobbnak láttam inkább körülnézni a tó körül. Átmozgathattam kihűlt testrészeimet és tele reménnyel indultam neki a sétának. 

Bár ritka fajjal nem találkoztam, sikerült lefotóznom egy fácán tojót. 

Fácán (Fhasianus colchicus)

Pár percre rá ismét egy lúdcsapat jelent meg felettem, de nem tudtam képet csinálni róluk, mert kelet felé repültek, a Nap irányába. Az előző két csapat pedig észak felé repült. 

Mégis miért? 

Elmarad a tél?

Ez nem valószínű, de a magyarázat az lehet, hogy még nincs túl zord idő számukra és amíg lehet keresnek maguknak táplálkozó/pihenőhelytet ahol tovább halmozhatják tartalékaikat az útra.

Ismét egy csapat lúd, most észak felé repülve. A köd elhalványítja a kontúrjaikat.

 8 óra magasságában feloszlott nagyjából a köd, így visszatértem a királykákhoz egy pár kép erejéig.
Náluk kisebb madarat, nem lehet találni az országban mivel ők Európa legkisebb madarai. Hosszuk 9cm, súlyuk 5-7g.
Az Alpokalján és az Északi-középhegységben fészkelnek kis számban a fenyvesekben, ám vonulás idején szinte mindenhol lehet velük találkozni.
Kizárólag rovarevők, mivel vékony, gyenge csőrük alkalmatlan a magok feltörésére. A fenyvesek kártevőírtói, mivel sok kártevő rovart fogyasztanak, még télen is az itt maradt példányok.

Vágyakozva 

A királykák mellett kék cinegék és széncinegék jelentek meg körülöttem. Ők a rovarok mellett magokat is fogyasztanak, így nekik könnyebb átvészelni nálunk a telet.

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Szemtől szemben 

Már indultam volna haza amikor az egyik mellettem lévő bokorban 1,5-2méterre ugráltak a királykák. Azért ez a pár perc még belefér a hazaindulásba.

Bár se darvak, se récék nem kerültek ma fókuszba, mégis bearanyozták a napomat ezek a kis királyok.


További megfigyelt fajok:dolmányos varjú, feketerigó, karvaly, széncinege