Az elmúlt másfél hónap kicsit zsúfolt volt számomra (tanév vége, diákmunka, külföldi barátok látogatása, stb.), így nem jutott sok időm a blogra, de ami késik, nem múlik.
A tavalyi évhez hasonlóan önkéntesnek jelentkeztem a Körös-Maros Nemzeti Parknál a Helicon LIFE projekt sasfészek-őrének pár napra. Erről a projektről itt találsz információkat: http://www.parlagisas.hu
Május. 15.
A reggel csendjét egy egerészölyv-dolmányos varjú veszekedő párosa törte meg.
Egerészölyv (Buteo buteo) és dolmányos varjú (Corvus cornix)
Napsütéssel és enyhe szellővel kezdődött a nap, de nem tartott sokáig dél magasságban beborult az ég és elkezdett esni az eső. A másik őrrel együtt bepakoltunk a kisházba, hogy ne ázzunk el se mi, se a felszerelés. A sas szülők is felváltva takarták az esőben a fiókákat.
Délután ismét kisütött a nap, így folytathattuk a figyelést a szabad ég alatt. A képet a spektíven keresztül készítettem. Látszik mindkét fióka.
Parlagi sas (Aquila heliaca)
Május 16.
Előző nap délután nem volt túl nagy mozgás. Hol megjelentek a felnőtt sasok, hol eltűntek. A borús, szeles idő rányomta a bélyegét az állatok kedvére.
Reggel, amikor kibicikliztünk az őrhelyre, egy sárga billegető állta utunkat, de udvariasan felszállt az útról egy száraz növénycsonkra és megmutatta a reggelijét.
Sárga billegető (Motacilla flava)
A spektív előtt felváltva ültünk, így néha eltudtam menni egy kis fotós túrára a közelben, amikor nem én voltam a fészekfigyelő.
A mezei szarkalábon még rajta volt a reggeli harmat.
Mezei szarkaláb (Consolida rehalis)
A nyárfák között egy pár "huncut bíró" hallatta a hangját. A sárgarigókat nehéz lefotózni, mert nem túl bizalmasak az emberekkel szemben.
Sárgarigó (Oriolus oriolus)
A sárgarigókkal ellentétben a tengelicek sokkal bizalmasabbak. Ha nem mozdultam, mindenféle álcázás nélkül is megközelítettek úgy 4-5 méternyire. Kár, hogy a 200mm-es objektív nem tud jobban ránagyítani.
Tengelic (Carduelis carduelis)
A fűszálak között a hűvös reggel után csak lassan tudott mozogni ez a lószúnyog. Várta, hogy a napsütés ismét elhozza a meleget ledermedt testének.
Lószúnyog (Tipula sp.)
A lószúnyog lefotózása után egy vijjogó hangra kaptam fel a fejemet. Az ágak közé egy vörös vércse szállt...
Vörös vércse (Falco tinnunculus)
... de nem maradt sokáig.
Már az előző nap is próbáltam lefotózni ezeket a hisztis madarakat. Három kis őrgébics szinte folyamatosan egymást kergette, tőlem és a fényképezőmtől mindig megtartva azt a bizonyos nagy távolságot. Lesből könnyebb lett volna közelebbi képet készítenem, de most nem emiatt voltam itt.
Kis őrgébics (Lanius minor)
Egyik madár megy, a másik jön. Most ismét egy tengelic szállt be elém.
A vörös vércse sem maradt sokáig távol, de most hozott magával uzsonnát is.
Gyakran láthatjuk a mező felett, ahogy egy helyben szitál majd lecsap egy kis rágcsálóra, gyíkra vagy nagy rovarra.
A naplót olvasva megtudtam, hogy a környéken láttak már fekete harkályt. Reméltem, hogy összefutok vele, bár nem gondoltam arra korábban, hogy itt az alföldi pusztaságban fog ez megtörténni. Nehéz összetéveszteni, mert minden más hazai harkályfajnál nagyobb, akkora, mint egy varjú, de a varjak nem tudnak függőlegesen megkapaszkodni a fák törzsén és a fejtetőn lévő vörös folt is messziről látható.
Nem kellett tovább várnom a találkozásra a kopácsolás után. Leguggoltam az egyik fa tövében és vártam. Pár perccel később meg is láttam. Egy kicsit messze van, de ez nem zavar, egy újabb fajjal bővült a fotózott fajok listája...
Fekete harkály (Dryocopus martius)
... és még közelebbről is megfigyelhettem, ugyanis a közvetlen előttem lévő fára szállt.
Pár percig tűrte a jelenlétemet, majd elszállt egy másik facsoporthoz. A tengelicek azonban ismét ott voltak körülöttem.
Visszamentem az őrhelyre. A fészek figyelése közben gyorsan lekaptam ezt a hangoskodó kis őrgébicset.
Pár órával később visszatért a fekete harkály, de most rövidebbre fogta a találkozót.
Természetesen nem csak az ég felé, hanem a talajszinten is figyeltem a mozgást. Minden mérettartománynak megvannak a mag csúcsragadozói, például a rovarok között ilyen a ragyás futrinka. 1,5-2,5cm-es hosszával nem egy hatalmas jószág, de a bogarak joggal aggódnak miatta. Erős rágóival, ha sikerül is elmenekülni az áldozatának, de maradandó emléket szerez.
Ragyás futrinka (Carabus cancellatus)
Maradtam volna tovább, de a busz nem vár meg, így még a szálláshelyre való visszamenetel előtt elmentem egy hosszabb sétára, hátha belefutok valamibe.
Sok reményt fűztem a sétámhoz, de csak erről a két sárga billegetőről készítettem képet.
Visszabicikliztem a szálláshelyre, hogy leadjam a kölcsön biciklimet. Reméltem, hogy ezen a pár kilométeren még lencsevégre fogok tudni kapni valami érdekeset. Az egyik kanyarban tőlem jobbra úgy 20 méterre láttam felszállni egy szürke madarat. A féket tövig behúzva megálltam orraesés nélkül és már kaptam is a fényképezőmért.
Három faj ugrott be a lehetőségek listájáról. A kékes, a hamvas és a fakó rétihéja. Először kékes rétihéjának gondoltam, mert azt már láttam egy párszor, azonban szárnyán lévő fekete csík miatt egyre halványabb lett ez a lehetőség, de nem fakult ki csak hamvas lett. A hamvas rétihéja a három említett rétihéja faj közül az egyedüli, amelyik fészkel Magyarországon, bár nem túl nagy számban.
Hamvas rétihéja (Circus pygargus)
Sajnos nem felém szállt, de így is készült egy pár kép róla.
