2016. március 22., kedd

Action for Nature 1. nap, Málta 2016

Már lassan egy éve, hogy felvetődött a lehetősége annak, hogy eljuthatok Máltára a Békéscsabai KIE csapattal. Eléggé szövevényes volt az egész megszervezése. A második beadott pályázat nyert, így 2015 ősze helyett, az első utazásunk 2016 márciusában történt meg a szigetállamba.
Ha a repülés önmagában nem elég izgalmas, a felszállás előtt körülbelül 2 órával többünket felhívtak, hogy vigyázzunk magunkra, mert aznap délelőtt robbantás volt a brüsszeli repülőtéren. Szerencsénkre nem történt semmi a földön beszállásunk előtt és biztonságosan felszállnunk.

Budapest külterülete a levegőből

A repülési magasságot elérve a "habostorta tetején" és a tiszta égen kívül nem láttunk semmit.

Olaszország felett egy kicsit felszakadozott a felhőzet, de se a Vezúvot, se az Etnát nem láttuk.




Szicília északi partja felett egy pár percig felhőtlen terület felett szálltunk el.

Szicília északi partja

Majd ismét csak a habostorta tetejét láttuk, ami mintha kezdene már elolvadni, mert inkább egy sűrű masszára hasonlítottak inkább a felhők, mint tejszínhabra. A magasság csökkentése nem volt zökkenőmentes, a felhőbe való ereszkedés során egy kicsit rázkódott, ugrált a gép, de a felhő alá érkezés után megpillanthattuk először Gozot...



... majd Cominot és Máltát is. A sziget fölött szinte pillanatok alatt szálltunk át.


Itt láttuk először a Foresta 2000 és a Ghadira Nature Reserve területeket, ahol az elkövetkezendő hét során fogunk dolgozni.





A táborhelyre való megérkezés után ez volt az első kép, amit a földön állva (fekve) készítettem.
Aggófű (Senecio leucanthemifolius)

Mivel maga a program csak az érkezésünk utáni napon kezdődött, ezért a délutánunk szabad volt. Mi mást csináltunk volna, minthogy lemenjünk a tengerpartra.




A Golden Bay túloldalán láttuk a Ghajn Tuffieha Tower-t.



A tenger felett a távolban néhány kenti csér repült, néha-néha a vízbe vetve magukat a halak után.
Kenti csér (Thalasseus sandvicensis)


Érezni a hullámokat, a tenger erejét... felemelő érzés volt.

A kilátótorony kicsit "közelebbről".

A parton összegyűlt egy kis tollas társaság, de ez nem az a verébfaj amivel Magyarországon is találkozhatunk. Otthon a házi verébbel vagy a mezei verébbel futhatnák össze, itt pedig a berki verébbel.
Berki veréb (Passer hispaniolensis)






Közeledett a vacsora ideje, így visszaindultunk a szálláshelyre és útközben arról beszélgettünk, hogy mi vár ránk ezen a héten.

Folyatás hamarosan következik

2016. február 4., csütörtök

Hiánypótlás 2015-ből - Helicon LIFE

Tavaly májusban többszöri egyeztetés után eljutottam Dévaványára, ahol a Helicon LIFE program által őrzött parlagi sas fészkek egyike található. 
Miután elfoglaltam a szállást a Túzokvédelmi Központban egy tájékoztatást kaptam a munkámról, amit az elkövetkezendő napokban fogok végezni.

Az első reggel nem indult könnyedén. Az eltervezetthez képest kicsit későn keltem. Gyorsan megreggeliztem és biciklire pattanva elindultam az őrhelyre. Csapkodott az eső és szembeszél fújt. Az utolsó 50 métert volt a legnehezebb megtenni ugyanis vagy a széttúrt földúton vagy a térdig érő fűben kellett átvágnom a lakókocsiig. Ott legalább szélcsend volt és nem áztam. 
Jó érzés volt bent ülni a lakókocsiban amikor kint egy kicsit cudar volt az időjárás.
Pár perc előkészület után már láttam is azt amiért ide jöttem, a parlagi sast a fészkén. Szabad szemmel nem is, csak a spektívvel láttam.

A délelőtt folyamán egy ilyen barátságtalan felhő úszott az égen az irányomban.


Ahogy távoztak az esőfelhők, kisütött a nap és melegedett a környezet. A madarak is aktívabban kezdtek mozgolódni, például ez a búbos banka is többször repült át a rét felett.
Búbos banka (Upupa epops)

Délután ismét lehetett látni a parlagi sast. Épp a fiókáját etette. A legminimálisabb zavarás érdekében 1 km-re voltam a fészektől és a spektíven keresztül néztem, hogy mit csinálnak. Ezen keresztül csináltam pár képet róluk a lehető legjobb minőségben.
Parlagi sas (Aquila heliaca)

Miután távozott a fészekről a sas beültem a lakókocsiba ebédelni. Közben ránéztem a mögöttem lévő fára. Gébics ült ott de nem tövisszúró. 
Kis őrgébics tollászkodott egy száraz ágon. Számomra, mint itt sok más faj újdonság volt. Addig viselte el a jelenlétem míg a kocsiban voltam. Miután kiszálltam, hogy közelebb kerüljek hozzá, elrepült egy távoli bokorra.
Kis őrgébics (Lanius minor)

Ha már itt vagyok a fa mellett, gondoltam, hogy egy kicsit körbejárok a környéken és megnézem az itteni bokrokat hátha találok valami érdekeset. Egy csikorgáshoz hasonló hangot hallottam a mögöttem lévő akácfáról. 
Egy sordély mondta a magáét az egyik ágon.
Sordély (Emberiza calandra)
Egy gyors borzolás.



Egy órával később egy búbos banka ült a már emlegetett fa ágára. Szerencsém volt látni őt miközben a jellegzetes "up up up" nászhangját hallatta.

Sajnos hangot nem lehet egy fényképen rögzíteni.

A sas szülők a délután folyamán többször is visszatértek a fészekre. Etettek, pihentek, friss ágakat hoztak.
A többi ragadozó madár nem volt ennyire "békés" a környéken. A távolban egy egerészölyv fejezte ki nemtetszését egy barna rétihéja iránt. A légicsatában nem sérült meg senki sem, kár, hogy olyan messze voltak.
Barna rétihéja (Circus aeruginosus) és egerészölyv (Buteo buteo) 

Változó volt az idő. Az egyik percben még hideg, borús, a következőben már meleg, napsütötte időnk volt.


Délután 19 óra magasságában már kezdtem összepakolni, lassan irány vissza a szállásra. A kocsi mellett ezzel a rablóléggyel futottam össze egy rövid séta során
Rablólégy (Asilidae sp.)

Másnap már kicsit kegyesebb volt az időjárás. Már délelőtt kisütött a nap.
Egy pár képet csináltam a környezetem virágairól és rovarjairól.
Fehér mécsvirág (Melandrium album)


Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Nagy ökörszemlepke (Maniola jurtina)

Ennek a lószúnyognak egy rablólégy hozta el a vég óráját.
Rablólégy (

Azonban mindig van egy nagyobb hal, jelen esetben a madarak akik megeszik a rovarokat. 
Nem hisszük el, de sokat köszönhetünk a verebeknek. Minden évben rengeteg rovart esznek meg, elsősorban a fiókanevelési időszakban olyanokat is, amelyek közvetlenül vagy közvetve károsítanának minket. Ennek ellenére régen irtották őket, mivel a gabonaföldeken megdézsmálták a termést, ami az étlapjuknak csak egy részét teszi ki (mivel túlnyomórészt rovarokkal és gyommagvakkal táplálkoznak) és leginkább ősszel támaszkodnak erre. Szerencsére ma már védettek.
Mezei veréb (Passer montanus)

A lakókocsi mögötti dombról nézelődtem 10 órakor, hátha magasabbról jobban rálátok majd a dolgokra. A sas szülők jelenleg nem voltak a fészken, mindketten vadásztak. Már nem tudom milyen indíttatásból, de felnéztem az égre.
Jól is tettem, ugyanis egy eléggé ritka faj került fel "a már láttam" listámra. Egy fekete gólya vitorlázott fölöttem, kihasználva a felszálló légáramlatokat. 
Fekete gólya (Ciconia nigra)

Az előző napi távozásomkor felriasztottam egy őzet az őrhely közelében. Most szerencsémre bátorkodott visszajönni és én már számítottam rá.
Őz (Capreolus capreolus)

Csak közelebb...közelebb bátran








Pár percig hagyta, hogy fotózzam majd miután észrevett gyors léptekkel eltűnt a lakókocsi mögött. 


A déli órákban a Nap a legmagasabban járt és ezt érezte minden. A sas tojó is árnyékolta a fiókáit a forró napsütés elől. Az előző napi eső miatt és mostani a meleg hatására nagyon magas lett a páratartalom. Ilyen időtájt nem sok minden mozgott, még a fürjek is ritkábban szóltak.
Ebédelés közben figyelmes lettem egy pár apró pókra az asztalon.

A színészpók még az objektívre is felmászott. Utána meg játszotta nekem az ártatlant.
Színészpók (Salticus scenicus)

Ez az ugrópókfélék családjába tartozó apró faj a Föld északi féltekén szinte mindenhol előfordul, így nem meglepő, hogy összefutottam vele ebéd közben az Alföldön.
A viselkedésén látszott, hogy a látás a fő érzékszerve ugyanis jól követte az előtte mozgatott tárgyakat és az élénk színű tárgyakra még gyorsabban reagált.


Egy "művészkép" a délután folyamán egy boglárkáról.
Réti boglárka (Ranunculus acris)


Ez a nap is eltelt. A sasokról ismét sikerült írnom több oldalnyi adatot. Pakolás közben egy hatalmas madarat vettem észre égen. Mire a fényképezőt előkaptam és üzemkész állapotba hoztam már nagyon közel volt hozzám és a lemenő Nap ellenfénye sem segített a fotózásban, de sikerült. Sikerült egy vad túzokot fotóznom természetes élőhelyén. Messziről olyan volt, mintha sas lenne, de a hordószerű testet nem lehetett mással összetéveszteni.
Túzok (Otis tarda)

Ahogy jött, úgy távozott is és én is a lemenő nap fényében.



A harmadik munkanapom borúsan kezdődött. Este bár nem esett az eső, de nagyon lehűlt a levegő. Észak felől esőfelhők jöttek. Mivel már úgy is elfogyott az adatrögzítő lapom gondoltam, hogy délelőtt segítek a Túzokvédelmi Állomáson, délután pedig majd megnézem a Réhelyi Látogatóközpontot és leadom a felszerelésemet.
Így is lett. Leadtam az adatrögzítő lapokat és a többi segédeszközt és utána szétnéztem tanösvényen.
Hamar összefutottam egy búbos bankával itt. A fák takarásában sikerült viszonylag jól megközelítenem.

Bár itt kerítés vette őket körül, mégsem voltak túl bizalmasak az itteni túzokok.


Egy pár percre a nap is kisütött amikor őket fotóztam.

Amikor a bivalyok mellett voltam egy parlagi sas szállt el felettem egy dolmányos varjú kíséretében. A képről látszik milyen hatalmas madarak a parlagi sasok. A varjú szárnyfesztávja 1 méter, a sasé 2 méter. A parlagi sas elsősorban rágcsálókkal táplálkozik (ürge, hörcsög, nyúl) így ez a varjú nyugodt lehetett mellette, természetesen a megfelelő távolságot tartva.


Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam ezalatt a pár nap alatt. Köszönöm Czifrák Gábornak és mindenkinek a segítséget és a jótanácsokat.
Ha alkalmam lesz rá, a 2016-os évben is megyek őrnek, mert szerintem ez nem csak egy munka, hanem egy élmény és kötelesség is, mely során hozzájárulok ahhoz, hogy a gyermekeim és az unokáim is olyannak láthassák a természetet, mint amilyennek most én látom.